Palocsa

	Palocsa (Plaveč)
	Palocsa látképe
	; Palocsa zászlaja
	; Palocsa zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Ólublói
Rang	község
Első írásos említés	1269
Polgármester	Štefan Murcko
Irányítószám	065 044
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	SL
	Népesség
Teljes népesség	1786 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	111 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	501 m
Terület	16,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 15′ 50″, k. h. 20° 50′ 30″49.263889°N 20.841667°EKoordináták: é. sz. 49° 15′ 50″, k. h. 20° 50′ 30″49.263889°N 20.841667°E
	Palocsa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Palocsa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nem tévesztendő össze a következővel: Palonca.

Ez a szócikk a szlovákiai Plavečről szól. Hasonló címmel lásd még: Plaveč (egyértelműsítő lap).

Palocsa (szlovákul Plaveč, lengyelül Pławiec, németül Plautsch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Hozzá tartozik Kozelec és Palocsaváralja is.

Fekvése

Ólublótól 20 km-re délkeletre, a Poprád partján fekszik.

Története

A település valószínűleg már a 12. században is létezett, amikor Kálmán király határőröket telepít erre a vidékre, mely az akkori Magyarország határvidékét képezte.

Palocsát 1269-ben említik először, amikor IV. Béla király Bohumír lovagnak adja Nádasd falut és a hozzá tartozó Palocsa és Zsigra településeket. V. István király később a palocsai uradalmat Detre fia Arnoldnak adja, azonban csak 1294-ig maradt a család birtoka, mert ekkor III. András király elcserélte a szepesi Svábfalva birtokával. A falu története a vár felépülése után szorosan kapcsolódik a vár történetéhez.

A várat a 13. század második felében építtette Szepesi Detre fia Arnold, a Sváby család őse a Kassa-Eperjesi út, valamint a Tarca és a Poprád völgyének ellenőrzésére. A vár alatt az úton vámot is szedtek. 1294-től cserével a királyé, majd 1317-től 1342-ig a Drugetheké, ezután a század második felében ismét a királyé a sárosi ispánság tartozékaként. A 14. század végén a várat a Bebek család szerezte meg, eközben a település mezővárossá fejlődött. 1427-ben jobbágyai 76 porta után adóztak, ezzel a közepes nagyságú városok közé számított. 1433 és 1460 között a várat husziták uralták, ekkortájt – 1456-ban – a város jobbágyai fellázadtak az adóterhek miatt. 1474-ben megint a husziták a vár urai.

A 15. század végén és a 16. század elején a Szapolyiaké, majd 1505-ben vétel útján Lomnici Horváth Mihály a birtokosa. A város további fejlődésén nagyot lendített, hogy 1505-ben vásártartási jogot kapott. 1600-ban 44 háza, vámszedőhelye, malma, temploma, plébániája és iskolája mellett a birtokos Horváth családnak két kúriája is állt a településen. 1631-ben jobbágyai ismét fellázadtak az elviselhetetlen adóterhek ellen. A várat 1707-ben a császáriak sikertelenül ostromolták. 1756-ban a város egy tűzvészben szinte teljesen leégett. A 18. században a Horváth család birtokolta. 1787-ben 64 háza állt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PALOCSA. Plavec. Tót mező Város Sáros Vármegyében, földes Ura Báró Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Poprád vize mellett, hajdani Várának szomszédságában, Ispotállya is van, határja soványos, vagyonnyai sem nevezetesek, második osztálybéli.”^[2]

A 19. században a Salamon család tulajdonában találjuk. 1828-ban 130 ház állt a településen. Az 1830-as években restaurálták a várat és lakható várkastéllyá alakították át.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Palocsa Plavec, tót m. v., Sáros vmegyében, a Poprád mellett, melly itt hajózható, Szebenhez észak-nyugotra 2 1/2 mfdnyire: 984 kath., 2 evang., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Fűrész- és lisztmalom. Sovány szántóföld. Fenyves erdő. A várossal átellenben a Poprád jobb partján egy hegyen láthatni régi várát, melly most is lakható állapotban van. F. u. b. Palocsay-Horváth. Ut. p. Ó-Lubló.”^[3]

A vár 1856-ban kiégett, azóta pusztul. A 20. század elején sajtgyár és kőbánya nyílt Palocsán, lakói emellett főként mezőgazdaságból éltek. A trianoni diktátumig Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott, azután az új csehszlovák állam része lett.

Palocsát 1945. január 23-án foglalta el a szovjet hadsereg, a harcok során 41 lakóház, 145 pajta és 81 egyéb gazdasági épület vált a tűz martalékává. 1948-ban az árvíz okozott nagy károkat. 1957-ben megalakult a földműves szövetkezet, 1958-ban felépült az új alapiskola, 1967-ben pedig a művelődési ház. 1973-ban új híd épült a Poprádon. 1985-ben tűzoltó egyesület alakult, 1988-ban megépült az új sportpálya, 1990-ben pedig kiépült a vízvezeték-hálózat.

Népessége

1910-ben a falut 1177-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1830 lakosából 1817 szlovák volt.^[4]

2011-ben 1854 lakosából 1810 szlovák.

Neves személyek

Itt született 1892-ben Tomek Vince piarista szerzetes, hittanár, teológus, magyarországi tartományfőnök (provincialis), a piarista rend generálisa.
Itt szolgált Zsebráczky Géza (1869-1951) plébános, a kelet-szlovákiai szlovják nyelv fő nyelvi ideológusa.

Nevezetességei

A Poprád-menti település nevezetessége a folyó túloldalán emelkedő várrom.
Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, eredetileg gótikus épület volt, később reneszánsz stílusban alakították át. 1730-ban barokk stílusban építették át. 1892-ben, 1903-ban és 1936-ban megújították.

Képgaléria

A vár légifotója

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis^{[halott link]}

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis^{[halott link]}

[1]

[2]

[3]

[4]