Patyomkin páncélos

Patyomkin páncélos (Броненосец «Потёмкин»)
1925-ös szovjet film
Rendező	Szergej Mihajlovics Eisenstein Grigorij Alekszandrov
Producer	Yakov Bliokh
Műfaj	propaganda film történelmi dráma
Forgatókönyvíró	Nyina Agadzsanova Sz. M. Eisenstein Szergej Tretyakov
Főszerepben	Alekszandr Antonov Grigorij Alekszandrov Vlagyimir Barszkij
Zene	Nyikolaj Krjukov Edmund Meisel Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics
Operatőr	Eduard Tissze
Vágó	Sz. M. Eisenstein
Gyártás
Gyártó	Goszkino
Ország	Szovjetunió
Nyelv	orosz
Játékidő	75 perc
Képarány	1,33:1
Forgalmazás
Forgalmazó	Goszkino Amkino Corporation
Bemutató	1925. december 21. 1926. december 5.
Bevétel	46 653 $
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Patyomkin páncélos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Patyomkin páncélos (eredeti cím: Броненосец "Потёмкин") 1925-ben bemutatott fekete-fehér szovjet némafilm, Szergej Mihajlovics Eisenstein filmrendező leghíresebb alkotása. A film az 1905-ös oroszországi forradalom egyik epizódját dolgozza fel erős kommunista propagandisztikus céllal. A megtörtént eseményt, a Knyáz Patyomkin Tavricseszkij pre-dreadnought csatahajó legénységének lázadását, Eisenstein a forradalomról szóló nagy hatású filmeposszá alakította, mely csakhamar a filmtörténet klasszikus alkotásai közé emelkedett. Nemcsak a hazájában, szerte a világban a filmtörténet egyik csúcsaként emlegetik.

Cselekménye

Odessza kikötőjében a munkások sztrájkolnak. A hajón matrózok egy csoportja Vakulincsuk vezetésével elhatározza, hogy csatlakoznak a sztrájkhoz. Másnap megtagadják, hogy egyenek a férges húsból készített ebédből. A hajó kapitánya a parancsmegtagadókra ponyvát dobat és lövetni akar rájuk, de a fedélzeten felsorakozott legénység átáll Vakulincsukék oldalára. A kialakult harcban a tiszteket lefegyverzik, a kapitányt lelövik, ám Vakulincsukot is halálos lövés éri. Holttestét partra szállítják és a mólón felravatalozzák, a város népe gyászolja. A kikötői lépcsőn gyülekező tömeg ellen katonaságot vezényelnek, esztelen mészárlás kezdődik. Válaszul a hajó ágyúi lövéseket adnak le a városi palotára. A flotta hajói felsorakoznak a lázadó hajó elfogására, ám azok matrózai is szolidárisak a Patyomkinnal, amely így győztesen kifuthat a tengerre, miközben felhúzzák rá a vörös lobogót. (A zászló fekete-fehér képét Eisenstein saját kezűleg, kockánként festette pirosra.)

Eisenstein egy 1938-as tanulmányában leírta, hogy filmjét a klasszikus tragédia szerkezetéhez hasonlóan öt „felvonásból” építette fel:

• 1. Emberek és férgek
• 2. Dráma a fedélzeten
• 3. A halott tettekre hív
• 4. Az odesszai lépcső
• 5. Találkozás a hajórajjal

A továbbiakban részletesen elemezte, hogyan állnak össze az egyes „felvonások” önálló egésszé, és hogyan válnak végül egyetlen szerves egységgé.

Eisensteinnek a montázsról akkoriban kialakított elméletét ez a filmje a gyakorlatban igazolta. A fedélzetről vízbe hajított orvos cvikkerének bevágott közelképe, az ogyesszai lépcső szuggesztív jelenetei, a sortűzre „válaszoló” hajóágyúk, az ágyúlövésekre szinte felpattanó kőoroszlánok montázssorai ma már közismertek, iskolai tananyaggá is váltak. A montázsban rejlő lehetőséget egyaránt használja a feszültség fokozására (például lázadás a fedélzeten; a flotta hajói átengedik a Patyomkint), a pátosz (Vakulincsuk temetése) vagy az iszonyat és az ellenszenv minél erősebb felkeltésére. Általában is elmondható, hogy Eisenstein számára a pátosz, a forradalom melletti agitáció, az erős emocionális hatás kiváltása az egyik legfontosabb cél.

A filmnek alig van cselekménye, főszereplője egyáltalán nincs, mert központi hőse – Eisenstein elveinek megfelelően – egy kollektíva, a fellázadt legénység. Két hivatásos filmes és egy színész (Alekszandr Antonov, Vakulincsuk alakítója) kivételével összes szereplője amatőr. A jeleneteket díszletek nélkül, szinte kizárólag külső helyszíneken forgatták, ennek és az operatőri munkának köszönhető, hogy még a legdrámaibb izzású és az eposzi emelkedettségű részek is a valóság erejével hatnak. Eduard Tissze, Eisenstein filmjeinek állandó operatőre rendkívüli erejű képekkel járul hozzá a film sikeréhez. A szereplők kifejező közelképei, a kikötői lépcsőn levonuló katonacsizmák zárt képkompozíciói, a lírai oldottságú totálképek (a móló a ravatallal, a hajóhoz élelmet szállító fehér vitorlások) önmagukban is kifejezőek, de mindig részei a film összhatásának.

Filmtörténet

Az 1905-ös forradalom 20. évfordulójára eredetileg több filmből álló, hosszabb sorozatot terveztek, melyhez Nyina Agadzsanova Sutko írt forgatókönyvet. A sorozat végül nem készült el, de annak forgatókönyvéből emelte ki Eisenstein a Patyomkin-felkelés epizódját.

A film a Goszkino (ma: Moszfilm) stúdióban készült, bemutatóját 1925. december 5-én tartották Moszkvában. A vetítésre Eisenstein az egész stábot matrózruhába öltöztette és a mozi előcsarnokát a tengerészet zászlóival díszíttette fel. A Patyomkin páncélos már a következő évben külföldön is sikert aratott. Díjat nyert a párizsi világkiállításon, és az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta. 1958-ban a legtöbb szavazattal került a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájának élére. 20 évvel később, 1978-ban a filmtudomány szakemberei még mindig az első 100 legjobb alkotás közé sorolták. 2015-ben az Európai Filmakadémia (EFA) az európai filmkultúra kincsei státusszal díjazta a film egyik odesszai helyszínét, a Patyomkin-lépcsőt.

Főbb szereplők

• Alekszandr Antonov
• Grigorij Alekszandrov
• Vlagyimir Barszkij

Galéria

• 
  Kép a filmből: katonacsizmák az odesszai lépcsőn
• 
  Kép a filmből: babakocsi az odesszai lépcsőn
• 
  Sortűz az odesszai lépcsőn
• 
  Az európai filmkultúra kincsei státusszal díjazott Patyomkin-lépcső napjainkban

A teljes film

Patyomkin páncélos

A Knyáz Patyomkin Tavricseszkij csatahajó

A Grigorij Alekszandrovics Patyomkin tiszteletére elnevezett Knyáz Patyomkin Tavricseszkij páncélos az akkori orosz haditengerészet egyik legnagyobb egysége, mai kategorizálás szerint pre-dreadnought csatahajója volt. Hossza: 115.4 m, szélessége: 22.3 m, fegyverzete 4 x 305 mm ágyú, 16 x 152 mm ágyú, 16 x 75 mm ágyú, 5 x 381 mm torpedó vetőcső. Páncélzata: övvért: 229 mm, fedélzet 51 – 76 mm, lövegtornyok: 254 mm. Sebesség: 16 csomó (30 km/h). Legénység: 26 tiszt, 705 matróz. A matrózlázadás után átkeresztelték, új neve: Pantelejmon lett. Részt vett az első világháború fekete-tengeri harcaiban, 1923-ben leselejtezték, majd szétbontották.

• 
  A Knyáz Patyomkin Tavricseszkij orosz pre-dreadnought csatahajó 1905. június 25-én Konstancában.
• 
  A Pantelejmon orosz csatahajó, az egykori Knyáz Patyomkin Tavricseszkij 1906-ban.
• 
  A Pantelejmon, azaz a volt Knyáz Patyomkin Tavricseszkij orosz csatahajó 1906 és 1910 között.

Források

• Patyomkin páncélos az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Patyomkin páncélos a PORT.hu-n (magyarul)
• Patyomkin páncélos a Rotten Tomatoes oldalon (angolul)

További információk

• Patyomkin páncélos a PORT.hu-n (magyarul)
• Patyomkin páncélos az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Patyomkin páncélos a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Patyomkin páncélos a Box Office Mojón (angolul)
• Броненосец Потемкин, youtube.com (oroszul) (angolul)

Irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Patyomkin páncélos témájú médiaállományokat.

• Sz. M. Eisenstein A műalkotás szerves egységéről. In: A filmrendezés művészete (Budapest, 1963. Gondolat)