Sanssouci
| Potsdam és Berlin palotái és parkjai | |
| Világörökség | |
 | |
| A sanssouci kastély és a szőlőkert | |
| Adatok | |
| Ország | Németország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 1990, 1992, 1999 |
| Elhelyezkedése | |
 Sanssouci
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 52° 24′, k. h. 13° 02′52.400000°N 13.033333°EKoordináták: é. sz. 52° 24′, k. h. 13° 02′52.400000°N 13.033333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sanssouci témájú médiaállományokat. | |
Sanssouci (ejtsd: szanszuszi) egy volt porosz királyi kastélyegyüttes Potsdamban, Berlintől mintegy 40 kilométerre nyugatra, Brandenburg szövetségi tartományban.
A kastélyt és az ahhoz tartozó park elméleti alapjait Nagy Frigyes tette le 1744-ben. Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff 1745-ben a király vázlatai alapján látott neki a kastély megtervezésének. A korabeli európai udvarokkal összehasonlítva szerény későbarokk, ill. rokokó palotát Knobelsdorff fő műveként tartják számon. Két év alatt készült el. A „porosz Versailles”-ként emlegetett rezidenciát és az ahhoz tartozó kerteket az UNESCO 1990-ben a világ kulturális örökségének a részévé nyilvánította.
Az egyszintes palota 97 méter hosszú, és 15,4 méter széles. A homlokzaton híres felirat olvasható: Sans, souci – Gondtalanul. A művészeteket kedvelő király a nyilvánosságtól, államügyektől és ezekkel együtt a problémáktól ide kívánt visszavonulni, ezért kapta vidéki rezidenciája ezt a nevet. Békeidőben a nyári hónapokat szinte megszakítás nélkül itt töltötte. A kastély azonban akkor a mainál kisebb volt; az oldalszárnyakat csak IV. Frigyes építtette jó fél évszázaddal később. A kastély berendezése viszont Nagy Frigyes óta nem sokat változott.
A bejárati csarnokból a látogatók az ovális márványterembe jutnak. Innen balra volt a királyi lakosztály, ami csupán négy helyiségből állt. Az első fogadóterem, ezt követi a koncertterem, majd a dolgozó-, ill. hálószoba, és a könyvtár, ahová a filozófus hajlamú Nagy Frigyes órákra visszahúzódott. A dolgozó- és hálószoba klasszicista stílus, a koncertterem viszont rokokó. A márványteremtől jobbra öt vendégszobát alakítottak ki, az ezekből nyíló rejtett ajtók a szolgák szálláshelyéhez vezettek. Az utolsó vendégszobát Voltaire emlékének szentelték – a nagy francia filozófus a király meghívására érkezett.
A képtár előtti kertet márványbalusztrád választja el a parktól és a Neptungrottától. A fokozatosan bővülő kertben az idő során több építmény is helyett kapott még: a Béke-templom és a Marly-kert, a kínai teaház, a római fürdő, a barátság temploma és egy mauzóleum, a Charlottenhof, a római villa és a Stüler tervei alapján épített, 298 méter hosszú Orangerie. A park átellenes végében épült fel 1763–70 között a 213 méter hosszú, ún. Új Palota.
Források
[szerkesztés]- Paul Sigel–Silke Dähmlow–Frank Seehausen–Lucas Elmenhorst: Architekturführer Potsdam. Dietrich Reimer Verlag, Berlin, 2006, ISBN 3-496-01325-7
- Gert Streidt–Klaus Frahm: Potsdam. Könemann, Köln, 1996. ISBN 3-89508-238-4
- Gert Streidt, Peter Feierabend (szerk.): Preußen Kunst und Architektur. Könemann, Köln, 1999. ISBN 3-89508-424-7
- Friedrich Mielke: Potsdamer Baukunst. Das klassische Potsdam, 2. Auflage, Propyläen, Frankfurt am Main–Berlin, 1991, ISBN 3-549-06648-1
- Rácz Róbert: Berlin, Budapest, 2005, ISBN 963-86520-2-0
