Sully Prudhomme
| Sully Prudhomme | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1839. március 16. Párizs |
| Elhunyt | 1907. szeptember 6.[1] (68 évesen) Châtenay-Malabry |
| Sírhely |
|
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, esszé |
| Kitüntetései |
|
 | |
| Sully Prudhomme aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sully Prudhomme témájú médiaállományokat. | |
René François Armand (Sully) Prudhomme (Párizs, 1839. március 16. – Châtenay-Malabry, 1907. szeptember 6.[1]) francia költő és esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.
Életpályája
[szerkesztés]Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conférence La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a Stances et Poèmes (1865) kedvező kritikát kapott Sainte-Beuve-ől és megalapozta hírnevét.
Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította Lucretius De Rerum Natura című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: Croquis Italiens (1866-68); Solitudes (1869); Impressions de la guerre (1870); Les Destins (1872); La Révolte des fleurs (1872); La France (1874); Les Vaines Tendresses (1875); La Justice (1878); Le Bonheur (1888). Verseire Fauré, Respighi, Gounod és Hubay Jenő komponáltak dalokat. A Les Épaves (1908) című kötete halála után jelent meg. Pascalról írt könyve a La Vraie Religion selon Pascal (1905).
Életműve
[szerkesztés]Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett, és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen.[2] 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.[3]
Verseit többek között Kosztolányi Dezső fordította magyarra, magyar nyelvű kötete azonban nem jelent meg.
Azért nincs okunk, hogy idegenkedjünk ettől a hűvös márványpiedesztálon ülő költőtől. Fehér, átlátszó üveglélek volt, melyet a legkisebb csekélység is megkarcolt, és dallamos zengésbe hozott. Ez a tiszta, zengő üvegzene, ez a lányos hajlékonyság, ez a sensibilité raffinée az, ami Sullyt, e pár excellence lánylelkű költőt igazán jellemzi. A Vase brisé ízléses poétája nem érchúrokat, hanem vékony selyemszálakat kötött a lantjára, melyeken virágokról, enyhe csalódásokról, lányos bánatokról vert ki szelíd, elmélyülő dalokat. Tevékenysége a csipkeverő, az üvegfestő, az ötvös munkájához hasonlított inkább, mint a költőéhez.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b A források egy része, mint a Nobel-díj honlapja vagy a német wikipedia oldal szerint ez a dátum szeptember 7.
- ↑ Molnár Zsófi (2008. augusztus 14.). „Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő”. Magyar Narancs XX. (33). [2010. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- ↑ 100 éve halt meg Sully Prudhomme. (Hozzáférés: 2008. október 12.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Sully Prudhomme. The Nobel-Prize in Literature 1901 (From Nobel Lectures, Literature 1901-1967, Editor Horst Frenz, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1969) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Hegedűs Géza. Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest, Szentendre: Arcanum, Interpopulart (2000). ISBN 963-86029-8-8. Hozzáférés ideje: 2008. október 12.
- Szász Zoltán. „Sully Prudhomme”. Nyugat 1908 (1). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Sully Prudhomme: Jegyesem (vers). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Poèmes: [1] i [2]
- Les Vaines Tendresses Archiválva 2009. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben HTML, PDF in libro veritas Archiválva 2011. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
