Szinoptikusok
A szinoptikusok (a görög szó jelentése: „áttekintő, összefoglaló”, szó szerinti fordítás szerint „együttlátó(k)”) néven ismeri a szentírástudomány az első három kánoni evangélium – Máté, Márk és Lukács – hagyomány szerinti szerzőjét, de a megnevezés használatos olykor röviden a nevüket viselő három evangéliumra is, az úgynevezett szinoptikus evangéliumokra. Az elnevezés alapjául az a megfigyelés szolgál, hogy e három evangélium oly mértékben hasonlít egymásra – különösen ha figyelembe vesszük a Jánostól való különbözőségüket –, hogy szövegüket akár egymás mellé is lehet írni három hasábban, amely így együtt olvasható.
Az azonosság azonban az éremnek csak az egyik oldala: a három szöveg között emellett komoly eltérések, mi több, látszólagos ellentmondások is megfigyelhetők. Ezzel a problémával foglalkozik az úgynevezett szinoptikuskérdés[1] mely a három szinoptikus evangélium keletkezéstörténetével, ezen belül is a három írás egymáshoz való viszonyával foglalkozik. A szinoptikuskérdés megfelelő magyarázatául csakis olyan modell fogadható el, amely mind az egyezőségekre, mind az eltérésekre kellő indokkal szolgál.
A szinoptikusok közötti hasonlóságok
[szerkesztés]
- statisztikai adatok
- nagy szerkezet
- kis szerkezet
- szó szerinti egyezések
A szinoptikusok közötti eltérések
[szerkesztés]- szerkezeti
- szöveg szerinti az azonos helyeken
Magyarázatok
[szerkesztés]- Ősevangélium-elmélet: a három szerző ugyanazt az írott forrást használva írta meg evangéliumát. A Jézus történetét is felölelő történetet az apostolok fogalmazták meg. (Gotthold Ephraim Lessing, 1778). Ez az elmélet csak a hasonlóságokat magyarázza meg a jelentős különbségeket nem.
- Használatelmélet: Szent Ágoston úgy vélte, hogy Máté evangéliumát lerövidítette Márk. Tehát a korábbi mű volt az alapja a későbbinek. Máté azért írt, hogy meggyőzze a zsidókat, hogy Jézus a Messiás. Ezt Lukács felhasználta a Pál apostollal együtt missziós küldetései során. (Johann Jakob Griesbach, 1789). Akkor viszont honnan van a kétféle gyermekségtörténet?
- Szóbeli hagyományelmélet: Csak az apostolokig visszavezethető hagyomány volt, nem volt írásbeli feljegyzés, Ez magyarázná az egyezőséget, a különbségek viszont az írók sajátos céljai miatt térnek el. (Johann Gottfried Herder, 1796). A hagyományok nem képesek hosszú eseményláncolatot átadni.
- Töredékelmélet: A szinoptikusok egymástól független kis egységeket dolgoztak fel, mert Jézus után feljegyezték mondásait, tetteit. (Friedrich Schleiermacher, 1817). Ez az elmélet csak a különbözőségre ad választ.
- A szinoptikus kérdésre adott válaszok közül ma az egyik legáltalánosabban elfogadott az ún. kétforrás-elmélet, illetve annak különböző variánsai. Az elmélet röviden azt állítja, hogy a legkorábbi evangélium Márké volt. Ez, valamint az ettől független, Q-nak nevezett őskeresztény dokumentum szolgált forrásául – egymástól függetlenül – mind Máténak, mind Lukácsnak. (Christian Hermann Weisse, 1838).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A kifejezés helyesírásáról: a gyakorlatban viszonylag sűrűn előfordul különírva, ez a szinoptikus jelző ’a szinoptikus evangéliumokkal kapcsolatos’ értelemben való felfogásával indokolható. A normatívabb egybeírott forma abból indul ki, hogy a szinoptikus („együttlátó”) melléknév az eredeti jelölt („evangéliumok”) elmaradásával főnevesült („a szinoptikusok”), így került a fenti összetételbe.
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon XIII. (Szentl–Titán). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2008.
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |