Szirman géb

Szirman géb
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Gébalkatúak (Gobioidei);
Család:	Gébfélék (Gobiidae);
Alcsalád:	Benthophilinae;
Nemzetség:	Ponticolini;
Nem:	Ponticola; Iljin, 1927
Faj:	P. syrman;
Tudományos név
	Ponticola syrman; (Nordmann, 1840)
Szinonimák
	Gobius eurystomus Kessler, 1877; Gobius hybridus Iljin, 1956; Gobius syrman Nordmann, 1840; Gobius trautvetteri Kessler, 1859; Neogobius syrman (Nordmann, 1840); Neogobius syrman eurystomus (Kessler, 1877);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szirman géb témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szirman géb témájú médiaállományokat és Szirman géb témájú kategóriát.

A szirman géb (Ponticola syrman) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

A szirman géb előfordulási területe a Fekete-tenger északi része, beleértve az Azovi-tengert is, és a Kaszpi-tenger északnyugati része. A sekély parti részeket kedveli, ahonnét a brakk- és édesvízbe úszik.

Megjelenése

A hal testhossza 18-22 centiméter, legfeljebb 24,5 centiméter. 56-78, többnyire 58-71 pikkelye van egy hosszanti sorban. Fejtetőjén és a fej hátulsó részén nincsenek pikkelyek, a kopoltyúfedők felső harmada viszont pikkelyekkel fedett.

Életmódja

Mérsékelt övi gébféle, amely egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A törmelékes, homokos és iszapos fenéket kedveli. Tápláléka főként apró rákokból, kagylókból, soksertéjűekből és árvaszunyog lárvákból (Chironomidae) áll, de kisebb gébféléket is fogyaszt.

Legfeljebb 4 évig él.

Szaporodása

Egy-kétévesen válik ivaréretté. Március-júniusban ívik. A nőstény legalább kétszer ívik ebben az időszakban. A hím őrzi és gondozza a ragadós ikrákat, amelyeket a nőstény vízinövényekre, kagylóhéjakra és kövekre rakott le.

Források

Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
Ponticola syrman (Nordmann, 1840) FishBase
Miller, P.J., 1986. Gobiidae. p. 1019-1085. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the North-eastern Atlantic and the Mediterranean. Volume 3. UNESCO, Paris.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap