Túlnépesedés
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Az emberi túlnépesedés azt jelenti, hogy a populáció túlságosan nagy ahhoz, hogy környezete vagy erőforrásai hosszú távon fenntartsák. A populációk túlnépesedése alapvetően ökológiai (etológiai) folyamat, amelynek pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek: adott területen az erőforrások túlhasználata a populáció összeomlásához vezethet, ugyanakkor a (kényszerű) elvándorlás révén hozzájárulhat a faj elterjedési területének növekedéséhez. Így például a Homo sapiens is azért tudott elterjedni az egész Földön, mert permanens túlnépesedés következtében egymást követték a kirajzások.
Az emberiség túlnépesedése alapvetően akkor következik be egy adott területen, ha az ott élő emberek száma túllépi a terület hosszú távú teherbírását. Ez az egyszerű megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja az egyéni környezetterhelés mértékét, mely személyenként és országonként is nagy eltéréseket mutat.
Nehéz megállapítani, hogy mennyi embert képes a teljes Föld eltartani, a kérdéskörben rengeteg tanulmány született már. Egy 2007-es metaanalízis 69 ilyen tanulmányt elemezve 7,7 milliárd fős kapacitást talált a legjobb becslésnek, de az egyes tanulmányok becslései nagyon különböztek (a legkisebb becslés szerint 0,65 milliárd, a legnagyobb szerint 98 milliárd embert képes hosszú távon eltartani a Föld).[1] Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb ember számára a puszta túlélés nem egy kívánatos életmód. Márpedig minél többen vagyunk a Földön, annál nyomorúságosabb módon vagyunk kénytelenek élni ahhoz, hogy hosszútávon el tudjon minket tartani a véges természeti erőforrásokkal rendelkező bolygó. Ezért a Föld eltartóképessége szempontjából célszerű azon is elgondolkodni, hogy kollektíven milyen életszínvonalon szeretnénk élni. Egy másik szemszögből úgy is megfogalmazható a probléma, hogy minél jobban szeretnénk élni, annál kevesebb embert tud hosszútávon eltartani a Föld.
Az emberiség hosszú történelme során 1899 körül érte csak el az egymilliárd főt, ennek a megduplázódására viszont már csak 21 évre volt szükség – 1930-ra a népesség kétmilliárd, 1959-re már 3 milliárd fő volt, majd a rohamos növekedés eredményeképp 2011-re a 7 milliárd főt is elérte.[2]
A Növekedés Határai c. tanulmány modellje szerint azonban a jelenlegi trendek mellett már 2040 körül elkezdene csökkenni a népesség a természeti erőforrások kimerülése (pl. talajpusztulás, rétegvizek eltűnése, stb.) miatt.
Bár a népesség továbbra is nő, a növekedés üteme már 1963 óta csökkenő tendenciákat mutat – ekkor érte el csúcspontját, a 2,19%-os éves növekedést. Jelenleg (2022) évente 0,84%-kal nő a világ népessége, ez a szám 2050-re várhatóan 0,5% alá esik.[3] Időközben viszont nagyjából több, mint a kétszeresére nőtt a világnépesség, így bár azóta növekedés üteme arányait tekintve csökkent, abszolút értékben még nőtt is, majd az ezredforduló után enyhén csökkenni kezdett.
A Föld népességének növekedése és a megkétszereződési szakaszok:[4]
| Időszak | Növekedés (millió fő) | A megkétszereződéshez szükséges évek |
|---|---|---|
| i.e. 10000-től i.e. 7090-ig | 5-10 | 3000 |
| i.e. 7000-től i.e. 4900-ig | 10-20 | 2500 |
| i.e. 4500-tól i.e. 2500-ig | 20-40 | 2000 |
| i.e. 2500-tól i.e. 1000-ig | 40-80 | 1500 |
| i.e. 1000-től az időszámítás kezdetéig | 80-160 | 1000 |
| az időszámítás kezdetétől 900-ig | 160-320 | 900 |
| 900-tól 1700-ig | 320-600 | 800 |
| 1700-tól 1850-ig | 600-1200 | 150 |
| 1850-től 1950-ig | 1200-2500 | 100 |
| 1950-től 1990-ig | 2509-5300 | 40 |
| 1990-től 2085-ig (előrejelzés) | 5300-10254 | 95 |
A túlnépesedés különböző megközelítései
[szerkesztés]A túlnépesedés szorosan összefügg a fenntarthatósággal, ugyanakkor a túlnépesedettség állapotát nehéz egyértelműen meghatározni.
A túlnépesedettség megközelíthető a fenntarthatóság és az egyéni környezetterhelés, illetve a szegénység együttes figyelembe vételével is. Bár az ökolábnyom-számítás nem tekinthető a fenntarthatóságot egyértelműen és pontosan jelző mutatójának, mindent összevetve a legjobb eszközünk, ami van. A fenntarthatóság érdekében észszerű arra törekedni, hogy egy adott társadalom ökolábnyoma ne haladja meg a rendelkezésre álló biokapacitást. Országokat tekintve az egy főre jutó ökolábnyom jellemzően korrelál az adott ország átlagjövedelmével, vagyis a gazdagabb országokban jellemzően nagyobb az egy főre jutó ökolábnyom.[5] Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy ha egy adott területen akkora a népesség, hogy az egy főre jutó biokapacitás egy szegény ország egy főre jutó ökolábnyomának felel meg, az a terület túlnépesedettnek számít. Ez a megközelítés jól szemlélteti a túlnépesedés ún. "szegénységcsapda" jellegét is.
A túlnépesedést a fenntarthatóság és az életminőség szempontjából is megközelíthető. Az életminőség legáltalánosabban elfogadott mutatója az emberi fejlettségi index (HDI), melynek az elért pontszám alapján négy kategóriája van, és a legmagasabb kategóriába tartozó országokat mondhatjuk fejlett országoknak. Az egy főre jutó ökolábnyom az egy főre jutó jövedelemmel és HDI-vel is korrelál,[6] és azt láthatjuk, hogy a "nagyon magas" HDI-vel rendelkező országok között a legacsonyabb egy főre jutó ökolábnyom 2.7 gha/fő (Uruguay).[5][7] Így a túlnépesedettség állapota úgy is meghatározható, hogy az a népességszám, amely mellett az adott területen az egy főre jutó biokapacitás nem alacsonyabb, mint a legalacsonyabb egy főre jutó ökolábnyommal rendelkező, nagyon magas fejlettségi index-szel rendelkező ország (ami jelenleg 2.7 gha/fő, mely egyébként nagyjából megegyezik a világátlaggal).
A túlnépesedés okai
[szerkesztés]A történelem során a technikai forradalmak (eszközhasználat kezdete, a mezőgazdaság forradalma, ipari forradalom) egyben népességrobbanásokkal is jártak.[8]
A népesség akkor nő, ha a születési ráta huzamos ideig meghaladja a halálozási rátát. A higiénés körülmények és az orvosi ellátás fejlődésének hatására a gyermekhalandóság erősen lecsökkent, de ehhez a szaporulat a kulturális, társadalmi normák alkalmazkodásának jóval lassabban zajló folyamata miatt sokáig nem változott. A fejlett országokban mára a születési ráták ismét a halálozási ráták szintjére (vagy az alá) csökkentek, míg a fejlődő országokban jelenleg is népességrobbanás zajlik.
Érdemes kiemelni, hogy mind a fejlődő-,[9] mind a fejlett országokban a nemzések közel fele nem kívánt.[10] Bár a fogamzásgátlást 1968-ban emberi jognak nyilvánítottak,[11][12] a kulturális tabuk miatt sokan még máig sem tudnak erről. A fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása bekerült a Milleniumi Fejlesztési Célokba,[13] de mivel nem valósult meg, legújabban bekerült a Fenntartható Fejlődési Célok közé is (3.7, ill. 5.6).[14] Lényegében arról van szó, hogy a családtervezés (fogamzásgátlás) a jómódúak kiváltsága.[15] Néhány tucat országban bizonyos esetekben ingyenesek a fogamzásgátlók a felhasználók számára,[16] ami valójában megtakarítást jelent a központi költségvetés számára, mivel a nem kívánt nemzések, és az abból fakadó társadalmi-gazdasági problémák súlyos károkat okoznak.[17]
Az alacsony életszínvonalon, mezőgazdaságból élő társadalmakban a jóléti társadalmakra jellemző szociális ellátórendszer hiányában a nemzedékek kölcsönösen egymásra utalt helyzetben vannak. A gyerekek már egészen fiatal korukban munkába állnak és gazdasági értékkel bírnak, sőt az idős szülőket (nyugdíjrendszer hiányában) a gyermekeik látják el. Így az ilyen társadalmakban a családok rövidtávú érdeke, hogy annyi gyerek szülessen, amennyit megfelelően tudnak táplálni, egészséges módon fel tudnak nevelni, tehát a népesség rohamosan nő. Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy ezekben az országokban a nők kevesebb gyermeket szeretnének, mint a férfiak (Afrikában pl. átlagosan hárommal kevesebbet),[18] csak nem tudják érvényesíteni jogaikat. Ez alapján elmondható, hogy a túlnépesedés részben a női egyenjogúság biztosításának hiányából is fakad.
Ezzel szemben a nyugati jóléti társadalmakban a vagyon nem a gyerekektől a szülők irányába áramlik, hanem a szülőktől a gyerekek felé, így a gyerekvállalásnak nincs gazdasági haszna a család számára. A szülővé válás pszichológiai értéke kerül előtérbe, és az erre irányuló vágyak kielégítéséhez általában 1-2 gyermek vállalása is elég, így jellemzőek a nukleáris családok kevés gyerekkel. Mindezek hatására a népesség lassú csökkenésnek indul.[19] Az UNESCO adatai alapján az általános iskola elvégzése átlagosan eggyel, a középiskola pedig hárommal csökkenti a tervezett gyermekek számát.[20] Az oktatáshoz való hozzáférés hiányának tehát óriási jelentősége van a népességnövekedésben, és így a túlnépesedésben. Egyes számítások alapján az oktatás és a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása együtt képes volna megállítani, és potenciálisan csökkenésbe fordítani a globális népességnövekedést.[21]
Irodalom
[szerkesztés]- Kaiser Ferenc: A túlnépesedés és globális biztonsági kihívásai, Nemzet és biztonság : biztonságpolitikai szemle, 2011. (4. évf.) 8. sz. 27-36. old. letöltés
- Kaiser Ferenc: A túlnépesedés és globális biztonsági kihívásai II., Nemzet és biztonság : biztonságpolitikai szemle, 2011. (4. évf.) 9. sz. 15-27. old. letöltés
- Arday István: A túlnépesedés következményei, Iskolakultúra, 1994. (4. évf.) 17. sz. 59-61. old.
- Teitelbaum, Michael S.: A túlnépesedés veszélye, Európai szemle, 1994. (5. évf.) 1. sz. 115-126. old.
- Khalatbari, P.: Überbevölkerung in den Entwicklungsländern. Ein Beitrag zur Marxistischen Bevölkerungstheorie. (Túlnépesedés a fejlődő országokban.) Akademie-Verlag. Berlin, 1968. 288 p., Demográfia, 1969. (12. évf.) 1-2. sz. 204-205. old.
- Bouthoul, G.: La surpopulation. (A túlnépesedés.) Petite Bibliothèque Payot, Paris, 1964. 250 p. [könyvismertetés], Demográfia, 1967. (7. évf.) 3-4. sz. 519-520. old.
- Kamerschen, D. R.: On an Operational Indez of "Overpopulation". (A "túlnépesedés" gyakorlati indexe.) Economic Development and Cultural Change. 1965. jan. 169-187 p., Demográfia, 1966. (9. évf.) 2. sz. 290. old.
- Bouthoul, G.: La surpopulation. (A túlnépesedés.) Petite Bibliothèque Payot, Paris, 1964. 250 p. [könyvismertetés], Demográfia, 1964. (7. évf.) 3-4. sz. 519-520. old.
- A túlnépesedés katasztrófája, Városi szemle: közlemények a városi közigazgatás és statisztika köréből, 1927. (13. évf.) 3. sz. 522-523. old.
- Fenyegeti-e túlnépesedés a földet?, Korunk, 1927. (2. évf.) 3. sz.
- Igazán szeretne egy gyermek nálunk és most megfoganni? Szöveggyűjtemény globális tanuláshoz a nemzés költészetéről és az emberiség tragédiájáról; szerk. Simonyi Gyula; BOCS Alapítvány, Székesferérvár, 2008
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://bioscience.oxfordjournals.org/content/54/3/195
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/world-population-by-year/
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/#growthrate
- ↑ Sárfalvi Béla: A világnépesség növekedése. (Hozzáférés: 2011. október 21.)
- ↑ a b Global Footprint Network: Interactive Global Map. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ European Environment Agency: Correlation of ecological footprint (2008) and the human development index (2012). (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ United Nations Development Programme: Human DevelopmentIndices and Indicators2018Statistical Update (23.o). (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Simonyi Gyula: A hatodik nagy kihalás a földi élet történetében. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Guttmacher Institute: Adding It Up: 2017 Fact sheet. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ European Parliamentary Forum for Sexual & Reproductive Rights (EPF): Contraception Atlas 2018. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division: Reproductive Rights. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ A családtervezés és jövő generációk emberi jogai. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ WHO: Providing family planning services to women in Africa. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Statistics Division: SDG Indicators. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Miért csak a jómódúak kiváltsága a családtervezés?. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Business Insider: All Of The Countries Where Birth Control Is Free. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Gates Foundation: Family Planning. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Scientific American: Africa's Population Will Soar Dangerously Unless Women Are More Empowered. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ http://psycnet.apa.org/psycinfo/1990-98659-003
- ↑ UNESCO: Girls' education Fact Sheet. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ BOCS Alapítvány: Az oktatás és a fogamzásgátlás együtt megállítaná a népességrobbanást. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
Lásd még
[szerkesztés]
|
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |