Vadász Elemér
| Vadász Elemér | |
| Született | Weisz Móric Elemér 1885. március 1.[1][2] Székesfehérvár |
| Elhunyt | 1970. október 30. (85 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Weisz Vilmos Deutsch Antónia |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (NVcs-518. fülke)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vadász Elemér (született Weisz Móric Elemér[5]) (Székesfehérvár, 1885. március 1.[6] – Budapest, 1970. október 30.)[7] kétszeres Kossuth-díjas geológus.
Tanulmányai, munkássága
[szerkesztés]Weisz Vilmos alkusz és Deutsch Antónia fia. A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerezte a diplomáját. A földtan-őslénytan tanszék tanársegédje, majd adjunktusa volt. Magyarország több szénterületét is tanulmányozta, köztük a dorogi medencét. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején a földtan, majd az őslénytan egyetemi tanárává nevezték ki. Tagja volt a Tudományos Társulatok és Természettudományi Múzeumok Direktóriumának. A Tanácsköztársaság után az egyetemről távoznia kellett. 1920-tól a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa, ahonnan nyugdíjazták 1945-ben. 1946–1965 között ismét a tudományegyetem oktatója, professzora lett. Az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarának prodékánja, a Természettudományi Kar első dékánja, a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) utolsó rektora. Egyetemvezetői tevékenységével következetesen támogatta, segítette az 1949/1950-es évek egyetemi reformjának, az egyetemek szocialista átalakításának történéseit. A Magyar Földtani Társulat elnöke volt.
Felesége Joós Ágnes (1895–1972)[8] volt, Joós István és Hrebenda Róza lánya, akivel 1916. november 25-én Budapesten kötött házasságot.[9]
Művei
[szerkesztés]- Magyarország mediterrán tüskésbőrűi (Geologica Hungarica I., Budapest, 1914)
- A geológus munkája (Pécs, 1928)
- A Mecsek hegység (Magyar Tájak Földtani Leírása I., Budapest, 1935)
- Magyarország földtana (Budapest, 1951)
- Kőszénföldtan (Budapest, 1951)
- Bauxitföldtan (Budapest, 1951)
- A bakonyi mangánképződés (Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleménye, Budapest, 1952)
- Magyarország földtana (Budapest, 1953 és 1960)
- A földtan fejlődésének vázlata (Budapest, 1953)
- Elemző földtan (Budapest, 1955)
- Szabó József (Budapest, 1970)
Kitüntetések
[szerkesztés]- Kossuth-díj: 1948, 1952
- Szabó József-emlékérem (1954)
- Bugát Pál-emlékérem (1966)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16257.htm, Vadász Elemér, 2017. október 9.
- ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 121951/1901. Forrás: MNL-OL 30808. mikrofilm 779. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1901. év 41. oldal 7. sor
- ↑ Születési bejegyzése a székesfehérvári izraelita hitközség születési akv. 75/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 3012/1970. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ Vadász Elemérné halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 7/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 753/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
Források
[szerkesztés]- Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon (ISBN 963-00-4973-2) Dorog, 2008.
- Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981.
További irodalom
[szerkesztés]- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 931. o. Online elérés
|  | |
