Ugrás a tartalomhoz

Vajda György (történész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajda György
(Georges Vajda)
Született1908. november 18.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt1981. október 7. (72 évesen)[1][4][2]
Párizs
Állampolgársága
GyermekeiSarah Vajda
Foglalkozása
  • iszlámkutató
  • történész
  • hebraista
  • judaista
  • arabista
IskoláiÉcole pratique des hautes études (–1931)
SablonWikidataSegítség

Vajda György, külföldön Georges Vajda (Budapest, 1908. november 18.[5]Párizs, 1981. október 7.) arabista, hebraista történész, eszmetörténész, egyetemi tanár. Felvett neve Georges Arié Yehouda Vajda.

Élete

[szerkesztés]

Vajda (Weisz) Henrik (1880–1933) magánhivatalnok, kereskedő és Weisz Amália (1887–?) gyermekeként született zsidó családban.[6] Közép- és felsőfokú tanulmányait az Országos Rabbiképző Intézet növendékeként kezdte, ahol Blau Lajos és Heller Bernát előadásait hallgatta, míg a Budapesti Tudományegyetemen a keleti tanulmányokba való bevezetést Németh Gyulától kapta.

1928-ban Párizsba utazott, ahol a Séminaire Israélite hallgatója lett, s végleg letelepedett az országban. 1931-ben lépett tanári pályára korábbi iskolájában, s ugyanebben az évben megkapta a francia állampolgárságot. 1933-ban csatlakozott a Revue des Études Juives folyóirat szerkesztőbizottságához. 1937-től az École pratique des hautes études előadójaként dolgozott. Megszakítással tanított az intézményben, miután a második világháború alatt Le Chambon-sur-Lignon-ba menekült. 1940 és 1944 között latint és görögöt tanított a településen található École Nouvelle Cévenole-ben. 1940-ben fölvették az Institut de Recherche et ďHistoire des Textes intézményébe, miközben a Bibliotheque Nationale kézirattárában dolgozott.

1954 és 1979 között az École Pratique des Hautes Etude tanulmányi igazgatója lett. 1970-ben kinevezték az Université de la Sorbonne Nouvelle professzorává.

Kutatásai révén a zsidó-arab kapcsolatok legrangosabb tudósává vált. Szövegkiadásaival, fordításaival, monográfiáival nagymértékben vitte előre a karaizmus, a középkori zsidó és arab filozófia, valamint a kabbala kutatását. Művei nagyrészt máig kiadatlanok, csak kéziratos formában hozzáférhetők.[7]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Introduction à la pensée juive du Moyen Âge (Paris, 1947)
  • La théologie ascétique de Bahya ibn Paqüda (Paris, 1947)
  • Index general des manuscrits arabes musulmans de la Bibliothèque Nationale (Paris, 1953)
  • Juda ben Nissim ibn Malka, philosophe juif marocain (Paris, 1954)
  • L'amour de Dieu dans la théologie juive du Moyen Age (Paris, 1957)
  • Isaac Albalag, averroiste juif, traducteur et annotateur ďal- Ghazali (Paris, 1960)
  • Recherches sur al philosophie et le kabbale dans la pensée ju ive du Moyen Âge (Paris-La Haye, 1962)
  • Le Commentaire ďEzra de Gerone sur le Cantique. des Cantiques (1970)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Kutatások a filozófiáról és a kabbaláról a középkori zsidó gondolkodásban; ford. Saly Noémi; Logos, Bp., 2000 (Historia diaspora)
  • Bevezetés a középkori zsidó gondolkodásba; ford. Saly Noémi; Logos, Bp., 2002 (Historia diaspora)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy