Varga Pál (karmester)
| Varga Pál | |
| Született | 1908. április 5.[1] Prága[1] |
| Elhunyt | 1986. augusztus 1. (78 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Nemzeti Zenede (1927–1932) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Varga Pál (Prága, 1908. április 5. – Budapest, 1986. augusztus 1.) magyar karmester.
Életpályája
[szerkesztés]Tanulmányait 1927–1932-ben a budapesti Nemzeti Zenedében végezte (orgona, zeneszerzés, karmesterképző) Sugár Viktor, Lajtha László és Fleischer Antal tanítványaként. 1929–1946 között a Magyar Állami Operaház (közben 1933–1935-ben a Városi Színház) korrepetitora volt. Az Operaházban főleg Sergio Failoni mellett dolgozott. 1947 és 1969 között a Magyar Állami Operaház karmestere volt. A legnagyobb sikereit francia és olasz operákkal aratta. 1969-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán az idegen nyelvű szerepgyakorlat tanára lett. Ő alapította 1959-ben az Operaház tagjaiból alakult Budapesti Kamarazenekart, amelynek 1967-ig a vezetője volt. Zsűritag volt több nemzetközi énekversenyen.
Bemutatói
[szerkesztés]Több mű hazai bemutatója fűződik nevéhez: Menotti: A telefon; Respighi: Trittico Botticelliano; Ránki György: Don Quijote és Dulcinea.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- 1955 – Szocialista Munkáért Érdemérem
- 1978 – Munka Érdemrend arany fokozat
- 1996 – a Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d OperaDigiTár
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
