Ugrás a tartalomhoz

Brenner-vasútvonal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brenner-vasútvonal
A Brenner-vasútvonal útvonala
Vonal:302 02
Hossz:275,4 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:15 kV 16,7 Hz AC
3 000 V DC ~
Maximális sebesség:180 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Brenner-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Kufstein felé
75,130 Innsbruck S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol 582 méter T.F.M.
Arlberg és Mittenwaldbahn
76,725 Bergisel alagút 662 m
78,198 Sonnenburg alagút 249 m
79,646 Innsbruck bypass
80,291 Ahrnwald alagút 165 m
80,809 Schupfen alagút 35 m
81,295 Unterberg-Stefansbrücke S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol 716 m T.F.M.
81,648 Unterberg alagút 49 m
82,662 Patsch alagút 176 m
83,905 Innsbruck Hbf 2 crossover
84,718 Patsch S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol 784 m T.F.M.
85,403 Schönberg alagút 89 m
85,726 Mühltal alagút 872 m
86,936 Moserwiese alagút 74 m
91,847 Matrei alagút 124 m
93,281 Matrei am Brenner S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol 995 m T.F.M.
97,884 Steinach am Brenner S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol 1048 m T.F.M.
101,918 St. Jodok S-Bahn Tirol 1141 m T.F.M.
102,427 Sankt Jodok alagút 481m
104,323 Stafflach alagút 283 m
106,189 Gries alagút 173 m
106,651 Gries am Brenner S-Bahn Tirol 1255 m T.F.M.
106,917 Steinach in T. 2 crossover
111,375 Brennersee 1351 m T.F.M.
111,4 Abzw. Steinach/T. 4 (Brennersee Terminal)
111,663
240,083
Brennero/Brenner S-Bahn Tirol Border
236,2 Brennerbad (former spa) 1371 m T.F.M.
13,1 Moncucco/Schelleberg 1242 m T.F.M.
Pflersch alagút 7267 m
Ast spiral alagút 761 m
226,7 Fleres/Pflersch 1130 m T.F.M.
222,8 Colle Isarco/Gossensaß 1100 m T.F.M.
Eisack híd I 1 span
217,0 Vipiteno/Sterzing 943 m T.F.M.
Campo di Trens/Freienfeld 935 m T.F.M.
Palude di Vipiteno híd 3 spans
208,9 Mules/Mauls 900 m T.F.M.
204,3 Le Cave/Grasstein 843 m T.F.M.
200,8 Mezzaselva/Mittewald 798 m T.F.M.
197,0 Fortezza/Franzensfeste 747 m T.F.M.
197,0 Pustertalbahn/Drautalbahn (S.Candido/Innichen)
192,19 Varna/Vahrn 650 m T.F.M.
188,36 Bressanone/Brixen 577 m T.F.M.
Eisack híd II 2 spans
184,70 Albès/Albeins 548 m T.F.M.
Funes/Villnöß 539 m T.F.M.
178,24 Chiusa/Klausen Grödner-vasútvonal 523 m T.F.M.
172,43 Ponte Gardena/Waidbruck 422 m T.F.M.
Rötele híd 1 span
Castelrotto/Kastelruth 428 m T.F.M.
Schlern alagút 13159 m
Campodazzo/Atzwang 373 m T.F.M.
Eisack híd I 2 spans
Alagút VII 55 m
Alagút VI 72 m
Alagút V 60 m
Alagút IV 62 m
Alagút III 79 m
Alagút II 57 m
Völsersteig/ Fiè allo Sciliar 340 m T.F.M.
Tunnel I 40 m
157,99 Prato all'Isarco/Blumau 315 m T.F.M.
Kardaun alagút 3789 m
Prato Tires alagút 430 m
Cardano/Kardaun 283 m T.F.M.
Kardaun híd 1 span
150,23 Bolzano/Bozen 266 m T.F.M.
Überetsch-vasútvonal
148,59 Merano felé
142,56 Laives/Leifers 230 m T.F.M.
139,29 Bronzolo/Branzoll 227 m T.F.M.
134,17 Ora/Auer 223 m T.F.M.
128,40 Egna/Neumarkt 217 m T.F.M.
124,42 Magrè/MargreidCortaccia/Kurtatsch 216 m T.F.M.
118,99 Salorno/Salurn 211 m T.F.M.
111,62 Mezzocorona
110,50 Trento-Malè-vasútvonal
104,32 Lavis
95,43 Trento teherpályaudvar
94,79 Trento
93,01 Velence felé
87,22 Mattarello
78,91 Calliano, bezárva 2004.12.12
71,21 Rovereto
66,91 Mori Rovereto-Arco-Riva-vasútvonal
60,86 Serravalle
54,68 Ala
50,36 Avio
45,48 Borghetto
40,36 Peri
32,77 Dolcè
22,80 Domegliara–S.Ambrogio
16,98 Pescantina
11,65 Verona Parona
6,39 S.Massimo junction/P.C.[1] tovább Milánó és Bologna felé
Adige folyó
3,37 Verona Porta Nuova
0,00 Verona Porta Vescovo
Tovább Velence felé

A Brenner-vasútvonal normál nyomtávú, 254,5 km hosszú, kétvágányú, az osztrák oldalon 15 kV, 16,7 Hz-es váltakozó árammal, az olasz oldalon 3000 V egyenárammal villamosított vasútvonal a Brenner-hágón keresztül Innsbruck és Verona között az olasz - osztrák határon át. Rendkívül forgalmas: itt halad át az Olaszország és Nyugat-Európa közötti vasúti teherforgalom jelentős része (a Gotthárd-vasút és a Lötschberg-vasút mellett). 2010-ben napi 150-200 tehervonat haladt végig rajta.[2] A tervek szerint a 2032-től a vonal egy részét az új Brenner-bázisalagút váltja majd ki. A vonal része a transzeurópai vasúthálózat első számú vonalának.

Története

[szerkesztés]

Franz Xaver Riepl már 1836-ban egy osztrák vasúthálózat tervében előirányozta a Bajorországból Kufsteinen, Innsbruckon, a Brenner-hágón és Bolzanón keresztül Veronába vezető összeköttetést.

Az Unterinntalbahnt 1858. november 24-én nyitották meg a bajor határtól Innsbruckig. Már 1859. március 23-án megnyitották a Veronától Trentóig tartó vonalat, majd ugyanezen év május 16-án a Trentótól Bolzanóig tartó szakaszt, így teljessé vált az Adige-völgyön átvezető útvonal. Az építkezés főmérnöke Karl Etzel volt. 1859-ben a Brenneren keresztül az észak-déli összeköttetés hiányosságainak megszüntetése volt a következő nyilvánvaló lépés. Az 1854-ben elkészült Semmeringi vasút megmutatta, hogy a vasútépítés a hegyekben technikailag lehetséges.

A vasútvonalat az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén tervezték, hogy gyors és biztonságos közlekedést biztosítson Tirol és Észak-Olaszország, különösen a Lombard–Velencei Királyság között. Így nemcsak gazdasági, hanem katonai okokból is stratégiai jelentőségű volt, mivel Ausztria határozottan elkötelezett volt az Alpoktól délre fekvő határainak fenntartása mellett.

Az első megépített szakasz a Verona és Bolzano/Bozen közötti alsó szakasz volt. Ennek a szakasznak a tervét 1853. július 10-én hagyta jóvá Alois Negrelli mérnök, a Südbahn alkalmazottja, aki más alpesi vasútvonalak építéséről és a Szuezi-csatorna tervének kidolgozásáról volt ismert. A szakaszt két részletben nyitották meg: 1859. március 23-án Verona és Trento/Trient között, valamint 1859. május 16-án Trento/Trient és Bolzano/Bozen között. Ezt az építkezést a k.k. Nord- und SüdTiroler Staatsbahn (németül: "Észak- és Dél-Tiroli Államvasutak") bonyolította le, de a vállalatot 1859 elején átvette az új osztrák Déli Vasút (németül: Südbahn).[3]

Annak ellenére, hogy a harmadik olasz függetlenségi háborúban Veneto elveszett, és ennek következtében 1866 októberében az Olaszország és Ausztria közötti határ áthelyeződött a mai Trentino és Verona határán fekvő Borghettóba, a felső szakasz Bolzano/Bozen és Innsbruck között befejezetlen maradt. Az Innsbruck és Bolzano/Bozen közötti 127 kilométeres útvonal megépítése mindössze három évig tartott. Ez a szakasz már építés alatt állt, és végül 1867. augusztus 24-én nyitották meg. A fő tervező és mérnök, Karl von Etzel 1865-ben meghalt; nem élhette meg munkája befejezését. A Semmeringi vasút után ez a Brenner-vonal volt a második hegyi vasút, amely az Osztrák-Magyar Monarchia területén épült. Ez volt az első olyan átmenő vonal is, amely átívelte az Alpokat.

A Borghettótól délre eső szakasz 1866-ban a Società per le strade ferrate dell'Alta Italia (olaszul: Felső- (Észak-) Olasz Vasutak, SFAI) része lett. 1885-ben az átszervezéskor a Società per le Strade Ferrate Meridionali (Adriai Hálózat) olvasztotta be. 1905-ben a vonal a Ferrovie dello Stato irányítása alá került.

1919-ben a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés értelmében Olaszország megszerezte Trentino-Dél-Tirolt, és az osztrák-olasz határ a Brennerhez került. A Trento/Trient és Brenner közötti szakaszt ezt követően 1929 és 1934 között 3700 V-os, háromfázisú, 16,7 Hz-es frekvencián villamosították. 1965. május 30-án a villamosítást 3000 V-os egyenáramra állították át.

A tervezett Brenner-bázisalagút előkészítéseként 1994-ben elkészült az innsbrucki elkerülő út, hogy javítsa az Alsó-Inn-völgyi vasútvonal megközelíthetőségét. Az elkerülő út egy 12,75 kilométeres alagútból áll (Ausztria leghosszabb alagútja), és célja, hogy a tehervonatforgalom nagy részét kivonja Innsbruckból. Olaszországban több új szakasz épült, több rövid, kis keresztmetszetű alagúttal rendelkező vonalszakaszokat távolítottak el. Ezek közé tartozik az 1994-ben megnyitott 13 159 méter hosszú Sciliar-alagút, az 1999-ben megnyitott 7267 méter hosszú Pflersch-alagút és az 1998-ban megnyitott 3939 méter hosszú Cardano-alagút.

A Jövő

[szerkesztés]

A Brenner-hágón átmenő (nagyrészt közúti) teherforgalom erőteljes növekedését követően a vasút kapacitása jelenleg nem tekinthető elegendőnek. Ráadásul a meredek emelkedők, a szűk sugarú ívek és az Ausztriában és Olaszországban használt két különböző villamosítási rendszer miatt a Brennerben mozdonycserére van szükség, ami azt jelenti, hogy az átlagos utazási sebesség alacsony. Ezen okok miatt egy új vonal létrehozását tervezik Veronától Innsbruckon keresztül Münchenig. A projekt középpontjában egy 55 kilométer hosszú alagút áll Franzensfeste és Innsbruck között, amely a Brenner-bázisalagút nevet viseli.[4]

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. "Posti di comunicazione", that is a crossover.
  2. Eisenbahnatlas Österreich, Schweeres+Wall 2010., ISBN 978-3-89494-138-3
  3. Kalla-Bishop 1971, p. 21
  4. The Brenner Base Tunnel. Amministrazione trasparente Galleria di Base del Brennero - Brenner Basistunnel BBT SE. (Hozzáférés: 2016. január 1.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Rete FS in esercizio (FS operational network) [archivált változat] (PDF) (olasz nyelven), Ferrovie dello Stato. Hozzáférés ideje: 2010. február 4. [archiválás ideje: 2011. július 22.]  Archiválva 2011. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Facchinelli, L.. La ferrovia Verona–Brennero. Storia della linea e delle stazioni nel territorio (the Verona–Brennero railway, history of the lines and stations in the area) (olasz nyelven). Bolzano: Athesia (1995. január 4.) 
  • Kalla-Bishop, P. M.. Italian Railways. Newton Abbott, Devon, England: David & Charles (1971. január 4.) 
  • Mori, Edoardo. La ferrovia da Verona a Monaco di Baviera (The railway from Verona to Munich) (olasz nyelven). Calosci Editore 

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Brenner railway
A Wikimédia Commons tartalmaz Brenner-vasútvonal témájú médiaállományokat.
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy