Ugrás a tartalomhoz

Davisson–Germer-kísérlet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Davisson–Germer-kísérletet Clinton Davisson és Lester Germer amerikai fizikusok végezték el 1927-ben, ezzel igazolva a de Broglie-hipotézist. A de Broglie-hipotézis szerint az anyagi részecskék (például az elektronok) hullámtulajdonsággal rendelkeznek. A hullám-részecske kettősség ezen bemutatása történetileg fontos lépés volt a kvantummechanikai elvek és a Schrödinger-egyenlet létrejöttében.

Hullám-részecske kettősség

[szerkesztés]

Louis de Broglie 1924-ben tette közzé hullám-részecske elméletét, felvetve azt az elképzelést, hogy minden anyag a foton hullám-részecske dualitását mutatja.[1] De Broglie szerint minden anyagra és sugárzásra is igaz, hogy a részecske E energiája és annak f frekvenciája közötti kapcsolatot az Einstein által a fotonra felírt, majd Planck által általánosított

összefüggés írja le.

E szerint a részecske p impulzusa és λ hullámhossza közötti kapcsolatot a

de Broglie-egyenlet fejezi ki, ahol h a Planck-állandó.

1926-ban, Davisson és Germer előzetes eredményeinek ismeretében Walter Elsasser megjegyezte, hogy az anyag hullámtulajdonságát kristályos szilárdtesteken elektronszórással lehetne igazolni, hasonlóképpen ahogy a röntgensugarak hullámszerű természetét igazolták kristályos szilárdtesteken végzett röntgensugár-szórási kísérletekkel.[1][2]

1927-ben a Bell Labsnél Clinton Davisson és Lester Germer lassú mozgású elektronokkal bombázott egy kristályos nikkel céltárgyat. Vizsgálták a visszavert elektronok intenzitásának a visszaverődési szögtől való függőségét, és megállapították, hogy hasonló szóródási képet mutatnak, mint amit William Henry Bragg jósolt a röntgensugarak esetében. Ezt a kísérletet George Paget Thomson is megismételte.[1] A kísérlet igazolta a de Broglie-hipotézist – vagyis az anyag hullámtermészetét. Ez a kísérlet Arthur Compton kísérletével együtt megalapozta a hullám-részecske kettősség hipotézist, amely alapvető lépés volt a kvantumelméletben.

A kísérlet

[szerkesztés]

A kísérletben egy elektronágyú bombázta a felületre merőleges elektronsugárral egy nikkelkristály felületét. Az elektronágyú egy izzó fűtőszálból állt, mely termikusan gerjesztett elektronokat bocsátott ki, amelyeket egy 54 V potenciálkülönbségű téren át gyorsítottak fel, ez 54 eV kinetikus energiát adott át az elektronoknak. A maximális jelet egy θ = 50° szögben elhelyezett elektrondetektorral kapták, a detektor a beérkező elektronokat mérte ebben az adott szögben.

A de Broglie-összefüggés szerint egy 54 eV-os sugárnak a hullámhossza: 0,167 nm. A kísérlet eredményeként, a Bragg-törvény alkalmazásával 0,165 nm-t kaptak, ami igen jól megegyezett a korábbi becslésekkel:

n = 1, Θ = 50°, és a nikkel kristálysíkjai közti, a korábbi röntgensugaras kísérletekből ismert d = 0,091 nm távolság esetén.[1]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b c d R. Eisberg, R. Resnick. Chapter 3 – de Broglie's Postulate—Wavelike Properties of Particles, Quantum Physics: of Atoms, Molecules, Solids, Nuclei, and Particles, 2nd, John Wiley & Sons (1985). ISBN 0-471-87373-X 
  2. H. Rubin. Walter M. Elsasser, Biographical Memoirs. National Academy Press (1995). ISBN 0-308-05238-6 

Források

[szerkesztés]
  • R. Eisberg, R. Resnick (1985). "Chapter 3 – de Broglie's Postulate—Wavelike Properties of Particles". Quantum Physics: of Atoms, Molecules, Solids, Nuclei, and Particles (2nd ed.). John Wiley & Sons. ISBN 0-471-87373-X.
  • H. Rubin (1995). "Walter M. Elsasser". Biographical Memoirs. 68. National Academy Press. ISBN 978-0-309-05239-9. http://www.nap.edu/openbook.php?record_id=4990&page=103.
  • Davisson, L.H. Germer (1927). "Reflection of electrons by a crystal of nickel". Nature 119: 558–560. doi:10.1038/119558a0.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Davisson–Germer experiment című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy