Ugrás a tartalomhoz

Kvantum-összefonódás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kvantum-összefonódás az a jelenség a kvantummechanikában, amikor két objektum kvantumállapota között összefüggés van olyan értelemben, hogy a teljes rendszer kvantumállapotát nem lehet a részrendszerek kvantumállapotának megadásával leírni. Összefonódás fennállhat egymástól térben távol eső objektumok között is.

Tiszta állapotok

[szerkesztés]

Tiszta állapotok esetén az összefonódás azt jelenti, hogy a rendszer nem szorzatállapotban van, vagyis állapotvektora nem írható le a részrendszerek állapotvektorainak a szorzataként.

Tekintsünk példaként egy két, A és B kétállapotú rendszerekből álló összetett rendszert. A rendszerek két-két lehetséges tiszta állapotát jelölje , , és .

Szeparálható- vagy szorzatállapot például a

állapot. Ez azt az állapotot jelöli, amikor az A rendszer , a B rendszer állapotban van. Ebben az állapotban az összefonódás mértéke 0.

A következő állapot azonban összefonódott:

Ez az állapot nem áll elő két, A és B beli,

alakú állapotok szorzataként. Valóban, ezek szorzata

Mivel ez a 4 szorzatállapot, , , és bázist alkot a két rendszert leíró 4 dimenziós Hilbert-térben, az együtthatókra fennáll az

egyenletrendszer, amelynek nincsen megoldása.

Kevert állapotok

[szerkesztés]

Kevert állapotok esetén a rendszer összefonódott, ha nem szeparálható, azaz ha sűrűségmátrixa nem írható le szorzatállapotok keverékeként[1]

ahol

és . Itt a teljes rendszer sűrűségmátrixa, míg és az első, illetve a második részrendszerhez tartozó sűrűségmátrixok.

A maximálisan kevert állapotot szokás teljesen kevert állapotnak is hívni. Sűrűségmátrixa:[2]

,

ahol az egységmátrix és a rendszer dimenziója. Erre az állapotra, minden operátor várható értéke a mátrix nyomával arányos

.

A maximálisan kevert állapot tisztasága minimális

Ennek megfelelően a lineáris entrópiája maximális

A maximálisan kevert állapot Neumann-entrópiája is maximális

Alkalmazása

[szerkesztés]

A kvantum-összefonódás a kvantuminformatika egyik alapvető fogalma. Mint erőforrás lehetővé teszi, hogy kvantuminformatikai algoritmusok (például kvantumteleportáció) nagyobb hatékonysággal működjenek, mintha összefonódás nem állna rendelkezésre. Másrészt annak eldöntése, hogy egy kvantumállapot szeparálható-e vagy összefonódott, fontos elméleti probléma, amivel az utóbbi évtizedben számos tudományos közlemény foglalkozik.[3]

Források

[szerkesztés]
  1. R.F. Werner, Phys. Rev. A 40, 4277 - 4281 (1989).
  2. Nielsen, Michael A.. Quantum Computation and Quantum Information: 10th Anniversary Edition. New York, NY, USA: Cambridge University Press (2011) 
  3. R. Horodecki, P. Horodecki, M. Horodecki, K. Horodecki: arXiv:quant-ph/0702225v1; http://arxiv.org/abs/quant-ph/0702225v1

Irodalom

[szerkesztés]
  • M.A. Nielsen, I.L. Chuang: Quantum Computation and Quantum Information, Cambridge University Press; első kiadás (2000. szeptember)
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy