Merény
Merény (Nálepkovo) | |||
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Kassai | ||
Járás | Gölnicbányai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1290 | ||
Polgármester | Dušan Daniel | ||
Irányítószám | 053 33 | ||
Körzethívószám | 053 | ||
Forgalmi rendszám | GL | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3630 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 55 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 590 m | ||
Terület | 55,65 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°E | |||
Merény weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Merény témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Merény (1887-ig Vagendrüssel, szlovákul: Nálepkovo, korábban Vondrišel, németül: Wagendrissel) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Iglótól 19 km-re délkeletre, a Gölnic partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falut 1290-ben a Máriássy család telepítette a szász jog alapján, ekkor említik először „Vagndruzel” alakban. Betelepítője egy Pecold nevű soltész volt. Első lakói szász bányászok voltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Wogendrwssil” néven szerepel. 1358-ban városi rangot kapott, ekkor „Vagendrüzel” néven említik. A 16. században lakói felvették az evangélikus hitet, majd a 18. századtól a katolikusok és evangélikusok békésen éltek egymás mellett. A falu a 18. században indult fejlődésnek, amikor területén több vashámor is üzemelt. 1787-ben 261 házában 2 482 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VÁGENDRÜSZEL. Német Mezőváros Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Iglóhoz 1 mértföldnyire; határja sovány, de másként meglehetős módgyok vagyon a’ keresetre a’ vas bányák körűl, legelője elég, fája van mind a’ kétféle.”[2]
A 19. században már vasolvasztó is üzemelt területén. 1828-ban 324 házát 2 383-an lakták. Lakói bányászok, vaskohászok, favágók voltak. 1847-ben Kornidesz Lajos a falu határában megalapította Feketehegy-fürdőt, mely az akkori Magyarország első klimatikus sós vízű fürdője és hideg vizes gyógyintézete volt. 1848-ban az épületek súlyos károkat szenvedtek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Wagendrüssel, Szepes vm. német bányaváros, Iglóhoz dél-keletre 2 mfdnyire: 502 kath., 1881 evang. lak. Kath. és evang. parochia. Vasbányák, hámorok. F. u. a Marjássy nemzetség.”[3]
1853-ra Lomnitzy Vilmos újjáépíttette a fürdő megrongálódott épületeit. 8 épületből állt, melyekben 180 vendégszoba volt. 8-14 C° hőmérsékletű, bővizű, kitűnő hegyi forrásai hideg vizes gyógyintézet létesítésére kiválóan alkalmassá tették. A fürdő 1881-ig üzemelt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.
Német lakosságát a második világháború után kitelepítették.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 2827-en lakták, ebből 2141 német, 22 magyar és 485 szlovák anyanyelvű.
1890-ben 2224-en lakták: 1625 német, 44 magyar és 553 szlovák anyanyelvű.
1900-ban 2103 lakosából 1463 német, 63 magyar és 537 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 2 289-en lakták, ebből 1351 német, 165 magyar és 654 szlovák anyanyelvű.
1921-ben 1989 lakosából 1350 német, 14 magyar és 575 csehszlovák volt.
1930-ban 2285-en lakták: 1176 német, 25 magyar és 1023 csehszlovák.
1991-ben 2277 lakosából 1884 szlovák, 371 cigány és 3 magyar volt.
2001-ben 2626 lakosából 1859 szlovák, 725 cigány, 13 német és 7 magyar volt.
2011-ben 3039-en lakták, ebből 2551 szlovák, 406 cigány, 11 német, 2 magyar és 58 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 3630 lakosából 3454 (+14) szlovák, 3 magyar, 52 (+42) cigány, 2 (+8) ruszin, 5 egyéb és 114 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1674. július 9-én Czelder Orbán kuruc brigadéros, akit 1717-ben a császáriak felségárulásért Kassán kivégeztek.
- Itt született 1831-ben Nagy Sándor református főiskolai tanár.
- Itt hunyt el 1923-ban Rösch Frigyes, Sopron tűzoltó főparancsnoka, főreáliskolai tanár, Sopron díszpolgára.
- Itt szolgált Szuszai Antal (1864-1917) katolikus pap, egyházi író.
- Itt is megfordult Gordán Gyuri betyár, zsivány.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent István király tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1763-ban épült a korábbi, 14. századi templom helyett.
- Evangélikus temploma 1785 és 1789 között épült.
Képtár
[szerkesztés]-
A községháza épülete
-
A község központjában
-
Katolikus templom
-
Katolikus templom
-
Evangélikus templom
-
Evangélikus templom
-
Tűzoltószertár
-
Harangláb a főtéren
-
Főtér (háttérben az evangélikus templom)
-
Világháborús emlékmű német felirattal
-
Merény látképe délnyugat felől
-
Vasútállomás
-
Merényi utcakép (Fő utca)
-
Merényi részlet
-
Park a községközpontban
-
Utcakép (Letná utca)
-
A Gölnic-folyó Merénynél
-
A Železný potok Merény központjában
-
Utcakép
-
Üdvözlőtábla
-
Tájkép a község északi részén
-
Tájkép Feketehegy közelében
-
A feketehegyi szanatórium
-
Kápolna Feketehegyen
-
Régi fasor Feketehegyen
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk