Ugrás a tartalomhoz

Morfolino

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Morfolino-RNS heteroduplex 8 tagú részlete

A morfolino, más néven morfolinooligomer vagy foszforodiamidát-morfolino oligomer (PMO) a molekuláris biológiában a génexpresszió módosításához használt oligomertípus. Szerkezete metilénmorfolingyűrűkből foszforodiamidát csoportokkal összekapcsolt DNS-bázisokból áll. A morfolinók akadályozzák más molekulák hozzáférését az RNS bázispárosodási felszínének kis (kb. 25 bázis) szakaszához férést akadályozzák. A fordított genetika használja a génfunkció csökkentésére.

E cikkben csak a morfolino antiszensz oligomerek vannak tárgyalva, melyek nukleinsav-analógok. A morfolino elnevezés más kémiai nevekben is előfordulhatnak morfolingyűrűs vegyületekre utalva. A más morfolinszármazékokkal való összetévesztés elkerülése végett az oligomereket gyakran nagybetűvel („Morpholino”) írják a márkanevekhez hasonlóan, de ennek használata nem egységes. A morfolinooligomereket gyakran PMO-nak nevezik, különösen az orvosi irodalomban. A vivo-morfolinók és a PPMO a morfolino módosított változatai további csoportokkal a sejtekbe lépés könnyítésére.

A génknockdown egy gén expressziója csökkentésével érhető el. Fehérjekódoló gének esetén ez a megfelelő fehérje mennyiségének csökkentésével jár. A génknockdown a fehérje funkciójának megismerésére használt módszer, mely egy exon kiesését okozza a fehérjekódoló RNS-átiratból, segítve az általa kódolt fehérjerészlet megismerését vagy a fehérjeműködést is csökkentheti. E molekulákat számos modellszervezetben használták, például egerekben, zebradánióban, karmosbékákban és tengerisünökben.[1] A morfolinók a pre-mRNS splicingját is módosíthatják[2] vagy a miRNS érését és aktiválását is gátolhatják.[3] A morfolinók RNS-célzását és sejtekbe adását 2016-ban kutatták folyóiratban,[4] 2017-ben könyvben.[5]

A morfolinók fontosak a gyógyszerészetben bizonyos patogének, például baktériumok[6] vagy vírusok,[7] illetve genetikai betegségek ellen.[8] A morfolinoalapú eteplirszent gyorsított eljárásban fogadta el a US Food and Drug Administration 2016 szeptemberében bizonyos Duchenne-izomdisztrófia-okozó mutációk kezelésére,[9] azonban a folyamatot vitatták. Más morfolinoalapú gyógyszerek, például a golodirszen, viltolarszen és a kaszimerszen 2019–2021 közt lettek elfogadva Duchenne-izomdisztrófiára.[10][11][12]

Történet

[szerkesztés]

A morfolinooligomereket Summerton fogalmazta meg az AntiVirals Inc.-nél (ma Sarepta Therapeutics), és Wellerrel együtt fejlesztette ki.[13]

Szerkezet

[szerkesztés]

A morfolinók szintetikus molekulák a természetes nukleinsav-szerkezet áttervezésével.[14] Általában 25 bázis hosszúak, egy RNS vagy egyszálú DNS komplementer szakaszaihoz kapcsolódnak szabványos nukleinsav-bázispárosodással. A morfolinók és a DNS közti különbség, hogy a morfolinók metilénmorfolingyűrűkkel kapcsolódnak egymáshoz foszforodiamidátcsoportokkal a foszfát helyett.[14] Az ábra az RNS és egy morfolino szerkezetét hasonlítja össze. Az anionos foszfát töltetlen foszforodiamidáttal való cseréje megszünteti az ionizációt fiziológiás pH-nál, így a morfolinók töltetlenek. A morfolino váza ilyen módosult alegységekből áll.

Funkció

[szerkesztés]

A morfolino nem okozza a cél-RNS bomlását, szemben sok más antiszensz szerkezettel (például tiofoszfátok vagy siRNS). Ehelyett sztérikus gátként működik az RNS célszakaszához való kötődéssel, gátolva más molekulák kölcsönhatását az RNS-sel.[15] A morfolinókat gyakran használják egy mRNS-átirat szerepének meghatározásában embriók esetén. Ilyen oligomereket helyeztek zebradániók,[16] Xenopus-fajok,[17] tengerisünök[18] és F. heteroclitusok petéibe és embrióiba, morfáns embriókat adva, vagy elektroporációval juttattak be későbbi fejlődési szakaszban lévő csirkeembrióba.[19] A megfelelő citoszolszállítási rendszerekkel a morfolinók hatékonyak sejtkultúra esetén is.[20][21] A vivo-morfolinók, ahol az oligomer kovalensen kapcsolódik dendrimerhez, a sejtekbe rendszeres hozzáadáskor belépnek felnőtt állatokban és szövetkultúrában is.[22]

Normál génexpresszió eukariótákban

[szerkesztés]
Közbelépés nélküli eukarióta génexpresszió

Az eukarióta szervezetekben a pre-mRNS a magban íratik át, az intronok kiesnek, majd az érett mRNS a sejtmagból a citoplazmába kerül. A riboszóma kis alegysége általában az 5’ végéhez kötődve kezd, majd egyes eukarióta iniciációs faktorok csatlakoznak hozzá, létrehozva az iniciációs komplexet. Ez az mRNS-t végigpásztázza, míg startkodonhoz ér, majd a nagy alegység csatlakozik a kicsihez, és elkezdődik a fehérjetranszláció. E folyamat a génexpresszió: ekkor alakul át a génben tárolt információ fehérjévé.

Transzlációblokkolás

[szerkesztés]
Morfolinóval akadályozott transzláció

Az mRNS 5' UTR-éhez kötődve a morfolinók közbeszólhatnak a riboszómás iniciációs komplex haladásával. Ez megakadályozza a kódoló régió transzlációját (génknockdown). Ez hasznos egy adott fehérje funkciójának megismeréséhez, a morfolinók könnyű módszer a fehérjeexpresszió csökkentésére és a knockdown hatásának megismerésére. Egyes morfolinók az expressziót annyira csökkenthetik, hogy a korábban létező fehérjék bomlása után a célfehérjék észlelhetetlenek Western blottal.

2016-ban egy peptidkonjugált PMO (PPMO) esetén kiderült, hogy gátolja az újdelhi metallo-béta-laktamáz 1-et, melyet sok rezisztens baktérium használ karbapenembontásra.[23][24]

pre-mRNS-splicing módosítása

[szerkesztés]
Morfolinóval blokkolt splicing

A morfolinók közbeszólhatnak a pre-mRNS feldolgozásába a splicinget irányító snRNP-k céljaikhoz való kötődésének megakadályozásával vagy az adenin blokkolásával és splicinglasszószerkezet-létrehozásának akadályozásával, illetve a splicingszabályzó fehérjék kötésének megváltoztatásával.[25][26] Az snRNP U1 (donorhelynél) vagy U2/U5 blokkolása (a polipirimidin résznél és az akceptorhelynél) módosult splicingot okozhat exonok kihagyásával az mRNS-ből. Egyes splicingcélok célzása intronbeillesztést okoz, rejtett splicinghelyek esetén részleges beillesztés vagy kihagyás történhet.[27] Az U11/U12 snRNP-k is blokkolhatók.[28] A splicingmódosulás könnyen tesztelhető RT-PCR-rel, és az RT-PCR-termékek gélelektroforézise utáni sáveltolódás utal rá.[2]

További alkalmazások: más mRNS-helyek blokkolása, vizsgálati használat

[szerkesztés]

A morfolinók használhatók miRNS-aktivitás[29][30] és -érés blokkolására.[3] A fluoreszceinnel jelölt morfolinók fluoreszceinspecifikus antitestekkel egxütt használhatók a miRNS-ekkel való in situ hibridizáció ellenőrzésére.[31] A morfolinók képesek a ribozimaktivitás akadályozására.[32] Az U2 és U12 snRNP funkciót a morfolinók gátolták.[33] A fehérjekódoló részekben levő „csúszós” mRNS-szekvenciákat célzó morfolinók okozhatnak transzlációs kereteltolódást.[34] A morfolinók akadályozhatják az RNS-szerkesztést,[35] a poli-A követést[36] és a transzlokációs sorozatokat.[37]

Specificitás, stabilitás és nem antiszensz hatások

[szerkesztés]

A morfolinók gyakori knockdowneszközök állatembriókban, melyek génexpressziós tartománya szélesebb a felnőtt sejteknél, és jobban hat a nem megfelelő interakció. Az egy- vagy kevéssejtes állapotú béka- vagy halembriókba való injekció után 5 nappal mérhetők a morfolino hatásai,[38] miután az organogenezis és a sejtdifferenciáció nagy része végbement, a megfigyelt fenotípusok a célgén knockdownjával konzisztensek. Az irreleváns szakaszú kontrolloligomerek általában az embrió fenotípusára kis hatással vannak, ami a morfolino specificitását és nem antiszensz hatásai hiányát bizonyítja. A knockdownhoz szükséges dózis csökkenthető több, azonos mRNA-t érintő morfolino együttes beadásával, ami a dózisfüggő mellékhatásokat kerüli el vagy csökkenti.[39]

Az mRNS-mentéses kísérletek bizonyos esetekben helyreállíthatják a vad típusú fenotípust, és a morfolino specificitását bizonyíthatják. Ez esetben a morfolinót a hozzá tartozó fehérjét kódoló mRNS-sel együtt adják be. Azonban ennek módosult 5'-UTR-e van, hogy ne legyen a morfolino célja. Az mRNS kódoló része kódolja az adott fehérjét. A mentő mRNS transzlációja pótolja a morfolinóval csökkentett mennyiségű fehérjét. Mivel a mentő mRNS nem befolyásolja a morfolino mellékhatásai miatti fenotípus-változásokat, ez a visszaállás vad típusú fenotípusra a morfolino specificitását igazolja.[38] Egyes esetekben a mentő RNS ektópiás expressziója a vad fenotípus visszaállását ellehetetleníti.

Az embriókban a morfolinók nullmutánsokban tesztelhetők váratlan hatásokra, majd vad típusú embriókban az akut knockdown fenotípusának megismerésére. A knockdownfenotípus gyakran a mutánsnál szélsőségesebb: a mutánsban a nullgén hatásai genetikai kompenzáció csökkentheti.[40]

Mivel vázuk nem természetes, a sejt fehérjéi nem bontják a morfolinókat. A nukleázok nem bontanak morfolinókat,[41] de szérumban és sejtekben se bomlanak.[42]

A morfolinók legfeljebb 18%-a okoz mellékhatásokkal kapcsolatos fenotípusokat, például a központi idegrendszer és a testi szövetek sejthalálát.[43] Ezek nagy részét a p53-mediált apoptózis okozza, ami anti-p53 morfolinóval együttes beadással megakadályozható. Ezenkívül a p53-mediált apoptózis egy másik antiszensz szerkezettípus fenotípusában is megjelenik meg, tehát a p53-mediált apoptózis oka a célfehérje elvesztése, nem a knockdownoligomer fajtája.[44] E hatások szekvenciaspecifikusak: a legtöbb esetben ha egy morfolinónak vannak mellékhatásai, egy 4 eltérő bázissal rendelkező morfolino nem okoz ilyen hatást.

A morfolinókban vitára adhat okot a mellékhatás. Akár szándékos knockdown, akár a célon kívüli RNS-sel való interakció az ok, ez megszüntethető másik kísérlettel, mellyel igazolható, hogy a módosult fenotípus eredménye a várt cél knockdownja. Ez egy második, azonos mRNS-t célzó, az elsővel nem átfedő morfolinóval történhet[38] a megfigyelt fenotípusok összehasonlításával (bár a kompenzáció elfedhet egy fenotípust) a morfolino nullmutánssal vagy domináns negatív módszerrel való tesztelésében további fenotípusváltozások észlelésére. A megfigyelt fenotípusok mRNS-sel való javítása, ha lehet, a morfolino specificitásának ellenőrzésére használható.[38][40]

Bevitel

[szerkesztés]

Egy morfolino hatásosságához a sejtmembránon át a citoszolba kell beáramolnia. A citoszolon belül azonban a citoszol és a sejtmag közt szabadon áramolhatnak, ahogy ezt a sejtmagi splicinget befolyásoló aktivitás is meghatározza mikroinjekció után. Különböző módszereket használnak embriókba, sejtekbe vagy felnőtt állatokba juttatáshoz. Mikroinjekciós eszközt használnak általában az embrióba juttatáshoz, általában egy vagy kevéssejtű állapotban;[45] ennek alternatívája az elektroporáció, mely későbbi embrióállapotokba tud juttatni oligomereket.[46] Gyakori beviteli módszerek sejttenyészetekbe például az Endo-Porter peptid (mely a morfolino endoszómából juttatását okozza),[21] a speciális beviteli rendszer (nem elérhető kereskedelemben, morfolino–DNS heteroduplexet használt etoxilezett polietilénimin reagenssel),[20] az elektroporáció[47] vagy az SL.[48]

Érett szövetekbe juttatása általában nehéz, azonban van néhány rendszer, mely lehetővé teszi a módosítatlan morfolinók felvételét (beleértve az izomsejtekbe való felvételt Duchenne-izomdisztrófia esetén[49] vagy az erek endotélsejtjeinek angioplasztia esetén való felvételét).[50] Bár áthaladnak könnyen a szövetek sejtközi terén, a konjugálatlan PMO-k citoszolba és sejtmagba jutása korlátozott az egészséges sejtekbe intravénás beadás után. A felnőtt élőlények sok sejtjébe való bevitel kovalens morfolinokonjugátumokkal történhet sejten áthaladó peptidekkel, és bár toxicitás kapcsolata derült ki a peptidkonjugátumok kis dózisaival,[51][52] ezeket az észlelt toxicitást okozó dózisok alatt használták in vivo.[7][53] Egy oktaguanidínium-dendrimer áthelyezheti a módosult oligomert (a vivo-morfolinót) a vérből a citoszolba.[22][54] A könnyen sejtbe kerülő morfolinók, például a peptidkonjugátumok és a vivo-morfolinók a vírusos és genetikai betegségeket gyógyíthatják.[55]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2002. március 1.) „Morpholino oligos: making sense of antisense?”. Developmental Biology 243 (2), 209–14. o. DOI:10.1006/dbio.2001.0565. PMID 11884031. 
  2. ↑ a b (2001. július 1.) „Inhibition of zebrafish fgf8 pre-mRNA splicing with morpholino oligos: a quantifiable method for gene knockdown”. Genesis 30 (3), 154–6. o. DOI:10.1002/gene.1053. PMID 11477696. 
  3. ↑ a b (2007. augusztus 1.) „Targeted inhibition of miRNA maturation with morpholinos reveals a role for miR-375 in pancreatic islet development”. PLOS Biology 5 (8), e203. o. DOI:10.1371/journal.pbio.0050203. PMID 17676975. PMC 1925136. 
  4. ↑ (2016) „Guide for Morpholino Users: Toward Therapeutics”. J Drug Discov Develop and Deliv 3 (2), 1023. o. 
  5. ↑ Morpholino Oligomers, Methods in Molecular Biology (angol nyelven). Humana Press (Springer), 284. o.. DOI: 10.1007/978-1-4939-6817-6 (2017). ISBN 978-1-4939-6815-2 
  6. ↑ (2005. április 1.) „Antibacterial antisense”. Current Opinion in Molecular Therapeutics 7 (2), 109–13. o. PMID 15844617. 
  7. ↑ a b (2007. július 1.) „In vitro resistance selection and in vivo efficacy of morpholino oligomers against West Nile virus”. Antimicrobial Agents and Chemotherapy 51 (7), 2470–82. o. DOI:10.1128/AAC.00069-07. PMID 17485503. PMC 1913242. 
  8. ↑ (2006. október 1.) „Induced dystrophin exon skipping in human muscle explants”. Neuromuscular Disorders 16 (9–10), 583–90. o. DOI:10.1016/j.nmd.2006.05.017. PMID 16919955. 
  9. ↑ Press Announcements - FDA grants accelerated approval to first drug for Duchenne muscular dystrophy. Food and Drug Administration , 2019. szeptember 10.
  10. ↑ Commissioner, Office of the: FDA grants accelerated approval to first targeted treatment for rare Duchenne muscular dystrophy mutation (angol nyelven). FDA , 2019. december 12. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
  11. ↑ (2019. október 1.) „Viltolarsen for the treatment of Duchenne muscular dystrophy”. Drugs of Today 55 (10), 627–639. o. DOI:10.1358/dot.2019.55.10.3045038. ISSN 1699-3993. PMID 31720560. 
  12. ↑ Shirley, Matt (2021. május 1.). „Casimersen: First Approval”. Drugs 81 (7), 875–879. o. DOI:10.1007/s40265-021-01512-2. ISSN 1179-1950. PMID 33861387. 
  13. ↑ Invention and Early History of Morpholinos: From Pipe Dream to Practical Products, Morpholino Oligomers, Methods in Molecular Biology (angol nyelven). Humana Press (Springer), 1–15. o.. DOI: 10.1007/978-1-4939-6817-6_1 (2017). ISBN 978-1-4939-6817-6 
  14. ↑ a b (1997. június 1.) „Morpholino antisense oligomers: design, preparation, and properties”. Antisense & Nucleic Acid Drug Development 7 (3), 187–95. o. DOI:10.1089/oli.1.1997.7.187. PMID 9212909. 
  15. ↑ (1999. december 1.) „Morpholino antisense oligomers: the case for an RNase H-independent structural type”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Gene Structure and Expression 1489 (1), 141–58. o. DOI:10.1016/S0167-4781(99)00150-5. PMID 10807004. 
  16. ↑ (2000. október 1.) „Effective targeted gene 'knockdown' in zebrafish”. Nature Genetics 26 (2), 216–20. o. DOI:10.1038/79951. PMID 11017081. 
  17. ↑ (2000. június 1.) „Beta-catenin signaling activity dissected in the early Xenopus embryo: a novel antisense approach”. Developmental Biology 222 (1), 124–34. o. DOI:10.1006/dbio.2000.9720. PMID 10885751. 
  18. ↑ (2001. február 1.) „SpKrl: a direct target of beta-catenin regulation required for endoderm differentiation in sea urchin embryos”. Development 128 (3), 365–75. o. DOI:10.1242/dev.128.3.365. PMID 11152635. 
  19. ↑ (2001. április 1.) „The winged-helix transcription factor FoxD3 is important for establishing the neural crest lineage and repressing melanogenesis in avian embryos”. Development 128 (8), 1467–79. o. DOI:10.1242/dev.128.8.1467. PMID 11262245. 
  20. ↑ a b (2001. július 1.) „Achieving efficient delivery of morpholino oligos in cultured cells”. Genesis 30 (3), 94–102. o. DOI:10.1002/gene.1039. PMID 11477682. 
  21. ↑ a b (2005. november 1.) „Endo-Porter: a novel reagent for safe, effective delivery of substances into cells”. Annals of the New York Academy of Sciences 1058 (1), 62–75. o. DOI:10.1196/annals.1359.012. PMID 16394126. 
  22. ↑ a b (2008. december 1.) „Vivo-Morpholinos: a non-peptide transporter delivers Morpholinos into a wide array of mouse tissues”. BioTechniques 45 (6), 613–4, 616, 618 passim. o. DOI:10.2144/000113005. PMID 19238792. 
  23. ↑ New molecule knocks out superbugs' immunity to antibiotics. newatlas.com , 2017. január 20. (Hozzáférés: 2017. január 25.)
  24. ↑ (2017. március 1.) „Peptide-conjugated phosphorodiamidate morpholino oligomer (PPMO) restores carbapenem susceptibility to NDM-1-positive pathogens in vitro and in vivo”. The Journal of Antimicrobial Chemotherapy 72 (3), 782–790. o. DOI:10.1093/jac/dkw476. PMID 27999041. PMC 5890718. 
  25. ↑ (2004. október 1.) „Correction of aberrant FGFR1 alternative RNA splicing through targeting of intronic regulatory elements”. Human Molecular Genetics 13 (20), 2409–20. o. DOI:10.1093/hmg/ddh272. PMID 15333583. 
  26. ↑ (2006. május 1.) „Aberrant splicing in the ocular albinism type 1 gene (OA1/GPR143) is corrected in vitro by morpholino antisense oligonucleotides”. Human Mutation 27 (5), 420–6. o. DOI:10.1002/humu.20303. PMID 16550551. 
  27. ↑ (2007. június 1.) „Achieving targeted and quantifiable alteration of mRNA splicing with Morpholino oligos”. Biochemical and Biophysical Research Communications 358 (2), 521–7. o. DOI:10.1016/j.bbrc.2007.04.172. PMID 17493584. 
  28. ↑ (2007. november 1.) „Splicing segregation: the minor spliceosome acts outside the nucleus and controls cell proliferation”. Cell 131 (4), 718–29. o. DOI:10.1016/j.cell.2007.09.043. PMID 18022366. 
  29. ↑ (2004) „Substrate requirements for let-7 function in the developing zebrafish embryo”. Nucleic Acids Research 32 (21), 6284–91. o. DOI:10.1093/nar/gkh968. PMID 15585662. PMC 535676. 
  30. ↑ (2007. február 1.) „Zebrafish miR-214 modulates Hedgehog signaling to specify muscle cell fate”. Nature Genetics 39 (2), 259–63. o. DOI:10.1038/ng1953. PMID 17220889. PMC 3982799. 
  31. ↑ (2012. június 1.) „Revealing details: whole mount microRNA in situ hybridization protocol for zebrafish embryos and adult tissues”. Biology Open 1 (6), 566–9. o. DOI:10.1242/bio.2012810. PMID 23213449. PMC 3509442. 
  32. ↑ (2004. szeptember 1.) „Exogenous control of mammalian gene expression through modulation of RNA self-cleavage”. Nature 431 (7007), 471–6. o. DOI:10.1038/nature02844. PMID 15386015. 
  33. ↑ (2005. február 1.) „Targeted 'knockdown' of spliceosome function in mammalian cells”. Nucleic Acids Research 33 (4), e41. o. DOI:10.1093/nar/gni041. PMID 15731334. PMC 549580. 
  34. ↑ (2004. október 1.) „Efficient stimulation of site-specific ribosome frameshifting by antisense oligonucleotides”. RNA 10 (10), 1653–61. o. DOI:10.1261/rna.7810204. PMID 15383681. PMC 1370650. 
  35. ↑ (2013. január 1.) „Steric antisense inhibition of AMPA receptor Q/R editing reveals tight coupling to intronic editing sites and splicing”. Nucleic Acids Research 41 (2), 1113–23. o. DOI:10.1093/nar/gks1044. PMID 23172291. PMC 3553965. 
  36. ↑ (2011. szeptember 1.) „Induction of antagonistic soluble decoy receptor tyrosine kinases by intronic polyA activation”. Molecular Cell 43 (6), 927–39. o. DOI:10.1016/j.molcel.2011.08.009. PMID 21925381. PMC 3781938. 
  37. ↑ (2009. július 1.) „Participation of Xenopus Elr-type proteins in vegetal mRNA localization during oogenesis”. The Journal of Biological Chemistry 284 (30), 19982–92. o. DOI:10.1074/jbc.M109.009928. PMID 19458392. PMC 2740424. 
  38. ↑ a b c d (2009. március 1.) „A primer for morpholino use in zebrafish”. Zebrafish 6 (1), 69–77. o. DOI:10.1089/zeb.2008.0555. PMID 19374550. PMC 2776066. 
  39. ↑ (2008. január 1.) „Quantitative assessment of the knockdown efficiency of morpholino antisense oligonucleotides in zebrafish embryos using a luciferase assay”. Genesis 46 (1), 1–7. o. DOI:10.1002/dvg.20361. PMID 18196596. 
  40. ↑ a b (2017. október 1.) „Guidelines for morpholino use in zebrafish”. PLOS Genetics 13 (10), e1007000. o. DOI:10.1371/journal.pgen.1007000. PMID 29049395. PMC 5648102. 
  41. ↑ (1996) „Resistance of morpholino phosphorodiamidate oligomers to enzymatic degradation”. Antisense & Nucleic Acid Drug Development 6 (4), 267–72. o. DOI:10.1089/oli.1.1996.6.267. PMID 9012862. 
  42. ↑ (2007) „Stability of cell-penetrating peptide-morpholino oligomer conjugates in human serum and in cells”. Bioconjugate Chemistry 18 (1), 50–60. o. DOI:10.1021/bc060138s. PMID 17226957. 
  43. ↑ (2001. július 1.) „Morphant technology in model developmental systems”. Genesis 30 (3), 89–93. o. DOI:10.1002/gene.1038. PMID 11477681. 
  44. ↑ (2007. május 1.) „p53 activation by knockdown technologies”. PLOS Genetics 3 (5), e78. o. DOI:10.1371/journal.pgen.0030078. PMID 17530925. PMC 1877875. 
  45. ↑ (2009. március 1.) „Microinjection of zebrafish embryos to analyze gene function”. Journal of Visualized Experiments 9 (25). DOI:10.3791/1115. PMID 19274045. PMC 2762901. 
  46. ↑ (2006. július 1.) „Electroporation of DNA, RNA, and morpholinos into zebrafish embryos”. Methods 39 (3), 207–11. o. DOI:10.1016/j.ymeth.2005.12.009. PMID 16837210. 
  47. ↑ Optimizing electroporation conditions for intracellular delivery of Morpholino antisense oligonucleotides directed against the hepatitis C virus internal ribosome entry site, Antisense Therapeutics, 309–22. o.. DOI: 10.1385/1-59259-854-4:309 (2004). ISBN 978-1-59259-854-0 
  48. ↑ (1996) „A simple method for delivering morpholino antisense oligos into the cytoplasm of cells”. Antisense & Nucleic Acid Drug Development 6 (3), 169–75. o. DOI:10.1089/oli.1.1996.6.169. PMID 8915501. 
  49. ↑ (2006. február 1.) „Dystrophin expression in the mdx mouse after localised and systemic administration of a morpholino antisense oligonucleotide”. The Journal of Gene Medicine 8 (2), 207–16. o. DOI:10.1002/jgm.838. PMID 16285002. 
  50. ↑ (2002. május 1.) „Intramural coronary delivery of advanced antisense oligonucleotides reduces neointimal formation in the porcine stent restenosis model”. Journal of the American College of Cardiology 39 (10), 1686–91. o. DOI:10.1016/S0735-1097(02)01830-2. PMID 12020498. 
  51. ↑ (2006. december 1.) „Vectorization of morpholino oligomers by the (R-Ahx-R)4 peptide allows efficient splicing correction in the absence of endosomolytic agents”. Journal of Controlled Release 116 (3), 304–13. o. DOI:10.1016/j.jconrel.2006.09.011. PMID 17097177. 
  52. ↑ (2007. június 1.) „Antiviral effects of antisense morpholino oligomers in murine coronavirus infection models”. Journal of Virology 81 (11), 5637–48. o. DOI:10.1128/JVI.02360-06. PMID 17344287. PMC 1900280. 
  53. ↑ (2007) „Pharmacokinetics, biodistribution, stability and toxicity of a cell-penetrating peptide-morpholino oligomer conjugate”. Bioconjugate Chemistry 18 (4), 1325–31. o. DOI:10.1021/bc070060v. PMID 17583927. 
  54. ↑ (2008. július 1.) „Design and synthesis of dendritic molecular transporter that achieves efficient in vivo delivery of morpholino antisense oligo”. Bioconjugate Chemistry 19 (7), 1464–70. o. DOI:10.1021/bc8001437. PMID 18564870. 
  55. ↑ (2009. március 1.) „Gene knockdowns in adult animals: PPMOs and vivo-morpholinos”. Molecules 14 (3), 1304–23. o. DOI:10.3390/molecules14031304. PMID 19325525. PMC 6253989. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Morpholino című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Morfolino&oldid=27051682”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy