Ugrás a tartalomhoz

Páncélcseh

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Páncélcseh (Panticeu)
A romos páncélcsehi református templom
A romos páncélcsehi református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségPáncélcseh
Rangközségközpont
Irányítószám407445
SIRUTA-kód58865
Népesség
Népesség699 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Népsűrűség7,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság350 m
Terület90,3 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 02′ 39″, k. h. 23° 33′ 31″47.044167°N 23.558611°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 39″, k. h. 23° 33′ 31″47.044167°N 23.558611°E
Páncélcseh weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Páncélcseh témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Két páncélcsehi férfi 1913-ban (Semayer Vilibald fényképe)

Páncélcseh (románul: Panticeu, népiesen Panciteu) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

[szerkesztés]

A Kolozsvári-dombság és a Dési-dombság találkozásánál, a Kendilónai-patak völgyében, a DN161-es út mentén, Kolozsvártól 48 kilométerre északnyugatra fekszik. A község területéből 60,05 km² mezőgazdasági terület és 23,64 km² erdő. A határ legmagasabb pontja 591 méter.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Először egy 1314-es oklevél 1355-ös másolatában, Cheh alakban fordul elő. Előtagját a 14–15. században birtokos Pánczél családról kapta (Panczelcheh, 1533).

Története

[szerkesztés]

A település határában, a Hosszúaljnak nevezett helyen gazdag bronzkori leleteket tártak fel.[2] 1343 és 1456 között a csehi Pánczél család birtoka volt, amely fiúágon 1460 előtt kihalt. A felfegyverzett récekeresztúriak 1461-ben elfoglalták Sármásteleke nevű határrészét, és a küzdelemben több páncélcsehi jobbágy megsebesült. Válaszul a páncélcsehi földesurak és parasztok 1470-ben tönkretették a Récekeresztúrhoz tartozó, Récepataka és Kerekdomb nevű földeket. A határvitát 1474-ben megegyezéssel rendezték, de a villongások nem értek véget.

A falu a reformáció korában az unitárius hitnél állapodott meg, majd az 1638-as dési complanatio után visszatért a református vallásra. 1681. július 5-én itt táborozott I. Apafi Mihály hétezres serege, aminek során a sereget kísérő tatárok felkoncolták Szénássy András falubeli birtokost. A hadak több rendbeli pusztítása után költöztettek be román parasztokat. 1700-ban 17 jobbágy és négy szegény, 1750-ben öt nemes, 15 jobbágy, 38 zsellér és nyolc kóbor családfőt számoltak össze. Református egyháza 1766-ban, Magyarderzsével együtt 119 férfit és 77 asszonyt számlált. 1866-ban 189 füstjéből 74 volt magyar és román kisnemeseké. 1733-ban egy szabadságos katona vezette rablóbanda itteni házából elrabolta br. Inczédi Samut.

A 19. században Kolozsvári-dombság falvainak Kolozsborsa mellett másik jelentős vásáros helye volt. Örmények és zsidók költöztek be, utóbbiak 1837-ben vásároltak maguknak temetőnek való földet. 1870-ben négy országos és keddenként hetivásár tartására kapott engedélyt. 1858 körül csendőrség, 1866-ban postahivatal, 1887-ben gyógyszertár létesült, 1895-ben megalakult a Pánczélcsehi Takarékpénztár Rt. Központját a század végén magyar iparosok és örmény kereskedők lakták. Házai ekkoriban már kőből, zsindellyel fedve épültek.

1848 nyarán a páncélcsehi parasztok fakeresztet állítottak a jobbágyfelszabadítás emlékére. Októberben azonban statáriális bíróságot rendeltek ki a helységbe, és Szamosújvárról ötven fős nemzetőrség szállt ki.

A 18. századtól Doboka vármegye egyik járásának székhelye volt, 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. Az 1944-es román bevonuláskor négy helyi magyart végeztek ki.[3]

Lakossága

[szerkesztés]

1850-ben 1050 lakosából 671 román, 229 magyar, 67 zsidó és 48 roma; 677 görögkatolikus, 229 református és 75 római katolikus volt.

2002-ben a 763 lakos közül 680 volt román, 67 roma és 16 magyar nemzetiségű; 629 ortodox, 48 pünkösdista, 24 baptista és 9 református vallású.

A község lakosságának átlagéletkora 2007-ben 58 év volt.

Látnivalók

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1718-ban Rettegi György emlékíró.
  • Itt született 1807-ben Almási Sámuel népdalgyűjtő, és itt volt református lelkész 1850–1865 között.
  • Itt született 1896-ban Filep Gyula erdélyi belgyógyász és sebész, egyetemi tanár
  • Itt született 1896-ban Munkácsi Ernő, a két világháború közti magyarországi zsidóság egyik vezetője.
  • Itt született 1938-ban Lia Rodica Cott grafikusművész.
  • Itt született 1952-ben Augustin Pop költő.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology [2] Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Borbély Tamás: Páncélcseh magyar maradékai. Templomtető a szél útján. Szabadság 2002. április 22.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  4. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  5. International Jewish Cemetery Project. [2016. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 24.)

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy