Kerek repkény
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Glechoma hederacea L. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kerek repkény témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kerek repkény témájú médiaállományokat és Kerek repkény témájú kategóriát. |
A kerek repkény vagy földi repkény, földi borostyán (Glechoma hederacea) az ajakosvirágúak rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.
A germán gyógyászatban nagyra becsülték. Német nevének "Gundermann" szótöve, a "Gund" (genny), a sebkezelésnél való alkalmazására utal.[1]
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Ázsiában és Európában honos, így Magyarországon is. Észak-Amerikába betelepítették.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Erdőkben, cserjésekben, réteken, valamint utak mellett gyakori évelő növény.
Gyorsan terjed, ahogy messzire kúszó szárai legyökereznek. A parkok, kertek árnyasabb részein jó talajtakaró; szárazabb kertekben a gyepet pótolják vele.
Megjelenése, jellemzői
[szerkesztés]Szárai elfekvők, a virágzó hajtásrész 15–30 centiméter magasra felemelkedik.[2] A hajtás keresztmetszete nagyjából négyzetes. Gyökere vékony, szétterülő.
Csipkés szélű levelei keresztben átellenesek, 1–3 centiméter hosszúak.[2] A szár alsó részén általában vese alakúak, a felálló száron kissé szíves vállúak, tojásdadok. Irtásréteken, napsütötte helyeken levelei kisebbek és kopaszok, sötétbíbor hajtásain sötétebbek a virágok. Az árnyasabb erdőkben a virágok halványabbak, levelei szőrösek.
Kétajkú, általában halvány ibolyaszínű, ritkábban rózsaszínes vagy fehér virágai a felső levelek hónaljában csoportosulnak, akár hat virág is egy csomóban. A virágok pártái egy, másfél centiméter hosszúak. Kora tavasztól júniusig[2] virágzik.
Hatóanyagai
[szerkesztés]Drogja a virágzó hajtás (Hederae terrestis herba) keserű anyagot, cseranyagot, szaponint, illóolajokat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz.
Gyógyászati felhasználása
[szerkesztés]Teáját teakeverékekben légcsőhurut, emésztési zavarok ellen, a népgyógyászatban epe-, vese-, gyomor- és légzőszervi megbetegedések ellen, valamint száj- és garatüreg gyulladásnál gargalizálásra használják.[1] Enyhe nyugtató hatása igazolt.[3] A drogja erős hatású!
Fogyasztása mértékkel javasolt, mert kis mértékben tartalmaz toxikus anyagot és kámfort.[4]
Gyűjtése
[szerkesztés]A növény föld feletti részét gyűjtik virágzáskor.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 137. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 136. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Bern
- ↑ Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 118. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 419. o. ISBN 963-9257-14-1
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 12.
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 335–336. o. ISBN 963-9239-96-8
