Rebarbara

Rebarbara
	A Rheum rhabarbarum levelei
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Keserűfűfélék (Polygonaceae);
Alcsalád:	Polygonoideae;
Nemzetség-; csoport:	Rumiceae;
Nemzetség:	Rheum; L. (1753)
Szinonimák
	Rhabarbarum Fabr., Enum. 28. 1759.;
Fajok
	Mintegy 44, köztük: Rheum nobile; Rheum officinale; Rheum palmatum; Rheum rhabarbarum; Rheum rhaponticum;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rebarbara témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rebarbara témájú kategóriát.

A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek.

Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják.

A növénynem nevének eredete

A növénynem elnevezése az ókori görög rhéon (ῥῆον) szóból származik, melyet Pedaniosz Dioszkoridész alkalmazott, valószínűleg egy, a Rheum nembe tartozó növényfajra.^[1] A rhéon szó pedig a Volga folyó ókori szkíta nevéből – a görögök hallásához és nyelvük szabályaihoz igazítva Oaros (Οαρος), Rha (Ρα), Rhos (Ρος) – ered.^[2] Az eredeti szkíta szó Fischer Károly Antal szerint Ár volt.^[3]

Hatása

A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.

Rendszerezés

Bővebben: Rebarbarafajok listája

Jegyzetek

Források

További ismertetők

A rebarbara termesztése és felhasználása Archiválva 2010. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
A rebarbara védi májunkat, enyhíti az aranyeres panaszokat

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[Freeman_2005_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Freeman 2005

[Mallory_and_Adams_1997_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Mallory and Adams 1997

[Fischer_1917_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Fischer 1917

[1]

[2]

[3]

Sablon:Gyógynövények m v sz Gyógynövények
Bizonyított hatással rendelkeznek	Barátcserje Borsmenta Közönséges borostyán Közönséges kutyabenge Közönséges vadgesztenye
Alkalmazásuk csak hagyományokon alapul	Erdei mályva Erdei szamóca Fokföldi muskátli Gyermekláncfű Halvány kasvirág Keskenylevelű kasvirág Közönséges bojtorján Közönséges boróka Közönséges cickafark Kurkuma Máriatövis Papsajtmályva Parlagi ligetszépe Pásztortáska Pelargonium reniforme Rozmaring Sárga tárnics Szúrós csodabogyó Szúrós gyöngyajak Vérontó pimpó Vesetea Veteménybab Vöröslő ligetszépe
Besorolatlan	Agathosma Aloé Amerikai viaszbokor Ánizs Ánizsillatú izsópfű Anyarozs Apró szulák Kanadai aranyvessző Közönséges aranyvessző Magas aranyvessző Articsóka Ázsiai gázló Bazsalikom Benedekfű Bíbor kasvirág Borágó Borsikafű Búzavirág Bürökgémorr Citromfű Citromillatú kakukkfű Csarab Cseresznye Cserszömörce Csicsóka Csikófark Csikorgófű Csillagánizs Csipkebogyó Csombormenta Csukóka Diófa Dúsvirágú ökörfarkkóró Édeskömény Egynyári tisztesfű Eperfa Erdei szamóca Eukaliptusz Európai homoktövis Európai mogyoró Fahéjfa Fehér akác Fehér árvacsalán Fehér fagyöngy Fehér fűz Fehér here Fehér mustár Fehér üröm Fekete áfonya Fekete bangita Fekete bodza Fekete mustár Fekete nadálytő Fekete nyár Fekete peszterce Fekete ribiszke Fekete üröm Fodormenta Fokhagyma Foltos árvacsalán Fűszerkömény Füzike Galagonya Ginzeng Gombernyő Görögdinnye Görögszéna Gyapjas gyöngyajakfű Gyapjas gyűszűvirág Háromszínű árvácska Hársfa Hasznos földitömjén Hegyi árnika Hegyi kakukkfű Homoki szalmagyopár Igazi édesgyökér Illatos ibolya Illatos macskamenta Varjúhájfű Tengeri hínár Izlandi zuzmó Kakaó Kakukkfű Kanadai aranygyökér Kankalin Kapor Kávé Kék golgotavirág Kék indiángyökér Kék iringó Kenderkefű Kerek repkény Kerti izsóp Kerti mák Kerti ruta Kései margitvirág Keserű pacsirtafű Keskenylevelű ezüstfa Keskenylevelű kakukkfű Kígyószisz Kínai kúszómagnólia Kis ezerjófű Kis meténg Kis vérfű Kóladió Komló Koriander Korpafű Kökény Körömvirág Kövér porcsin Közönséges aranyvessző Közönséges falgyom Közönséges gyömbér Közönséges gyújtoványfű Közönséges levendula Közönséges medvetalp Közönséges mirtusz Közönséges orbáncfű Közönséges párlófű Közönséges vasfű Kukorica Lándzsás útifű Lenmag Libapimpó Lopótök Lómenta Lucerna Madárberkenye Madársóska Majoránna Málna Martilapu Maté Mecsekifű Medvehagyma Menta Mezei cickafark Mezei iringó Mezei katáng Mezei menta Mezei szil Mezei zsurló Mirha Molyhos ökörfarkkóró Nagy csalán Nagyezerjófű Napraforgó Narancs Nehézszagú gólyaorr Nemes babér Nemes májvirág Nyírfa Nyúlszapuka Orvosi angyalgyökér Orvosi füstike Orvosi kálmos Orvosi kecskeruta Orvosi lestyán Orvosi macskagyökér Orvosi medveszőlő Orvosi pemetefű Somkóró Szappanfű Orvosi székfű Orvosi szemvidító Orvosi tisztesfű Orvosi tüdőfű Orvosi veronika Orvosi zilíz Orvosi zsálya Ökörfarkkóró Örökzöld törpetölgy Örménygyökér Őszi margitvirág Őszi vérfű Pacsirtafű Páfrányfenyő Palástfű Papaja Paprika Pasztinák Petrezselyem Pipacs Porcikafű Porcsin keserűfű Rebarbara Réti legyezőfű Réti ördögharaptafű Réti palástfű Ribiszke Sáfrány Sáfrányos szeklice Sarlós gamandor Sármányvirág Sédkender Sóskaborbolya Szagos müge Szappanfű Szárcsagyökér Szarkaláb Százszorszép Szeder Szegfűbors Szegfűszeg Szelídgesztenye Szenna Szurokfű Tarackbúza Tárkony Tárkonyüröm Tavaszi kankalin Tea Tejoltó galaj Tölgy Tövises iglice Tőzegáfonya Turbolya Tyúkhúr Útifű Vadcseresznye Vadrózsa Vadsóska Varjútövis Vérehulló fecskefű Vérfű Vidrafű Virágos kőris Vízi menta Vörös acsalapu Vörös áfonya Vörös lóhere Vörös ribiszke Vöröshagyma Zamatos turbolya Zeller Zsálya