Ugrás a tartalomhoz

Vadrózsa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vadrózsa
Virágzó vadrózsa
Virágzó vadrózsa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoideae
Nemzetség: Rózsa (Rosa)
L.
Faj: R. canina
Tudományos név
Rosa canina
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vadrózsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadrózsa témájú médiaállományokat és Vadrózsa témájú kategóriát.

csipkebogyó

A vadrózsa (Rosa canina), gyepűrózsa vagy csipkerózsa őshonos[1][2] gyógy- és fűszernövény, magyar népies elnevezései: bicskefa, ebcsipke, gyepű-, parlagi-, vagy vadrózsa, tüskefa. Termése a csipkebogyó, amelyet egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is neveznek, ezért itt a növényt hecsedlibokornak, a terméséből készült bort, lekvárt és teát hecsedlibornak, hecsedlilekvárnak és hecsedliteának is mondják. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele. Tavasszal fehér, de rózsaszínnel bemosott virágaival, ősszel áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet.

Elnevezése

[szerkesztés]

A latin név szó szerint „kutyarózsát” jelent, melyet több európai nyelv használ köznyelvi megnevezésére. Ez onnan ered, hogy a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére javasolták a növényt (ennek hatékonyságát a tudomány később nem igazolta).[3][4] Magyarországon mint vadon termő gyógynövényt gyűjtéskor a R. canina-t egy fajként kezelik, de botanikailag megkülönböztethetők önálló elterjedésű kisfajok (microspecies), alfajok (subspecies). Mint gyűjtőfajként értelmezve (species aggregatum), az elkülöníthető fajok:

  • Rosa canina L.,
  • R. dumalis Bechst.,
  • R. subcanina (Christ) Dalla Torre et Sarnth.,
  • R.obtusifolia Desv.,
  • R. corymbifera Borkh.,
  • R. caesia Sm.,
  • R. subcollina (Christ) Dalla Torre et Sarnth.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

150–300 cm magasra növő, lombhullató, tüskés cserje. 5-7 páratlanul szárnyas, összetett levelei hosszúkás tojás alakúak, szélükön fűrészesek, mindkét oldalukon simák. Viráglevelei világos rózsaszínűek, elvirágzás után visszahajlanak. Áltermése piros, tojás alakú, sima felszínű, belül magvai szőrösek.[6]

Termése

[szerkesztés]

A növény termését, a csipkebogyót akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd. Kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús 400 mg C-vitamint tartalmaz.[forrás?] Némelyik fajtája hétszer, tízszer több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom.[7]

A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz.[forrás?]

Felhasználása

[szerkesztés]

Virágának illatos szirmai salátákba, pitékbe valók. Szörpöt, ecetet, sörbetet, édességeket ízesíthetünk vele.

Gyümölcse, a csipkebogyó sokféleképpen felhasználható: a belső tüskés magoktól megtisztítva és szárítva gyógytea, de nyersen gyógybor, szörp és lekvár, illetve dzsem készítésére használják. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával növelik a szervezet ellenállóképességét. Mivel a C-vitamin hő hatására elbomlik, már a szárítása sem történhet 40 foknál magasabb hőmérsékleten.[8]

Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék készítésére.

Virága rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógytea. Már az ókorban is a skorbut gyógyszerének tartották.[forrás?] Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A magjában E-vitamin van, ezért a belőle készített csipkebogyóbort, kimagozatlan friss gyümölcsből ajánlott készíteni. Az így készített bor vitaminpótló, enyhe gyulladáscsökkentő, és vesekőoldó, enyhén vizelethajtó és gyulladásgátló hatású. Ezt a tulajdonságát főzetében vagy speciális vese- és húgykőoldó teakeverékekben is felhasználják. Mellékhatása nincs.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nemesvitai Botanikus Kert
  2. Vermeulen 2005 249. oldal
  3. Howard, M.: Traditional Folk Remedies Century, 1987 p.133
  4. Vermeulen 2005 249. oldal
  5. Bernáth J. (szerk. ): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda, Budapest, 2000 (3. átdolgozott és bővített kiadás) ISBN 963 9239 96 8 497-498. oldal
  6. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 160. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  7. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 260. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
  8. A csipkebogyó szedése és felhasználása. speed-fit.hu, 2011. szeptember 11.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy