Ugrás a tartalomhoz

Teia keleti gót király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teia

Keleti gót és itáliai király
Uralkodási ideje
552 júliusa[1] október 30.
ElődjeTotila
Utódjanem volt
Életrajzi adatok
Születettnem ismert
Elhunyt552. október 30.
Mons Lactarius
ÉdesapjaFridegern[2]
Édesanyjanem ismert
Testvére(i)Aligern
A Wikimédia Commons tartalmaz Teia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Teia, más írásmóddal Teja, Theia, Thila, Thela, Teias (? – 552. október 30.[3]) az utolsó osztrogót király Itáliában pár hónapig 552-ben.

Élete

[szerkesztés]

Totila alatt Verona parancsnoka volt és tisztként szolgált az osztrogót seregben, királlyá akkor választották Ticinium-Paviában, amikor Totila a Busta gallorumi csatában (Tagina) vereséget szenvedett a bizánciaktól.[4]

Teia a frankokhoz fordult segítségért, gazdag ajándékokat küldve nekik a paviai palota kincstárából.[5] A megmaradt királyi kincsek őrizetét öccsére, Aligernre bízta, aki a campagniai Cumaeba zárkózott be, amit a bizánci hadvezér, Narses azonnal bekeríttetett.[5] Teia álutakon, gyors menetben a Vezúv lábához vonult, hogy fivérének segítségére lehessen.[5] Az úton olyan kimagasló osztrogót vezérek támogatását nyerte el, mint Scipuar, Gundulf, Gibar és Ragnaris.[6]

Totila a nápolyi öbölbe ömlő kis Draco patak (a mai Sarno) partján ütötte fel táborát.[5] A túlsó parton táborozott a római sereg s hat álló napig néztek egymással farkasszemet.[5] Amikor a gót király látta, hogy sehonnan semmi reménye nem lehet, sőt hajóhada is a rómaiak kezére jutott, egy közeli hegyre vonult, ahol katonái elhatározták, hogy lovaikat szélnek eresztik és fegyverrel kezükben fogadják a halált:[5] 552 októberében Mons Lactariusnál, Nápolytól délre végzetes ütközetre került sor.[7] A csatában maga a király állott élükre, jobbjában lándzsával, baljában nagy pajzsával.[5] Halálmegvetéssel osztotta a csapásokat, és pár óra mulva tizenkét hajító dárda lógott a pajzsán.[5] Anélkül, hogy helyéről megmozdult volna, hátra kiáltott, hogy új pajzsot adjanak neki; de amint a maga pajzsát az újjal ki akarta cserélni, egy szempillantásra védtelenül maradt teste és ez alatt halálos döfés érte.[5] A római katonák levágták fejét és lándzsára tűzték.[5] De a gótokat ennek láttára még elszántabb düh szállotta meg; késő estig megállották helyöket s másnap pitymallatkor újra kezdték a harcot.[5] A második napon is estig folyt az ádáz tusa, de már ekkorra szörnyen megfogyott a számuk és ivóvizük sem volt.[5] A csatában Scipuar és Gibal feltételezhetően szintén elestek. Gundulf és Ragnaris elszöktek a csatából, ez utóbbit azonban halálosan megsebesítették Narses emberei.[6] A gótok pedig elhatározták, hogy Narsessel alkudozni próbálnak.[5] Narses választást adott nekik: vagy alattvalói hűséget esküsznek I. Justinianus bizánci császárnak, vagy vagyonuk egy részével kiköltöznek az országból.[5] A gótok többsége az első ajánlatot fogadta el; de mintegy ezeren egyiket sem akarták választani, hanem fölkerekedtek s Pavia sáncai közé megkezdték a visszavonulásukat.[5] Ezután hosszas ostrom után Cumaet is bevette Narses, és falait is szétromboltatta.[5] A gótok beletörődtek sorsukba, és a császár alattvalóivá lettek.[5]

A mons lactariusi vereséggel véget ért az osztrogótok szervezett ellenállása. Az utolsó osztrogót ellenállót (Widhin), aki még 550-ben lázadt fel Bizánc ellen 561 vagy 562-ben fogták el.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Italy, emperors & kings. Teja 552 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2009. december 16.)
  2. Ostrogoths (Ostrogothi) (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. június 17.)[halott link]
  3. Teja Letzter König der Ostgoten (552) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  4. Herwig Wolfram: Die Goten und ihre Geschichte
  5. a b c d e f g h i j k l m n o p q Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XVI. fejezet: A keleti gótok országa
  6. a b c Amory, Patrick. People and identity in Ostrogothic Italy, 489-554 (angol nyelven). London: Cambridge University Press (2003). ISBN 978-0521526357 
  7. Wolfram, Herwig. Die Goten und ihre Geschichte (német nyelven). München: C. H. Beck, 360. o. (2001). ISBN 978-3406337333 

Egyéb

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Teya című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Totila
Következő uralkodó:
nincs
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy