Kemenespálfa
| Kemenespálfa | |||
 | |||
| Nagyboldogasszony római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Vas | ||
| Járás | Celldömölki | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Németh Zoltán (független)[1] | ||
| Irányítószám | 9544 | ||
| Körzethívószám | 95 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 354 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 27,26 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,72 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 08′ 10″, k. h. 17° 10′ 28″47.136200°N 17.174530°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 10″, k. h. 17° 10′ 28″47.136200°N 17.174530°E | |||
 Kemenespálfa
Pozíció Vas vármegye térképén
| |||
| Kemenespálfa weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemenespálfa témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Kemenespálfa község Vas vármegyében, a Celldömölki járásban, a Marcal bal partján.
Fekvése
[szerkesztés]A község Vas vármegye délkeleti részén fekszik, Jánosházától északra.
Megközelítése
[szerkesztés]Közúton a 8-as főútról vagy a 84-es főútról letérve könnyen megközelíthető, a 8457-es, majd a 8429-es úton; az utóbbi úton érhető el Celldömölk irányából is.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Boba–Bajánsenye-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Kemenespálfa megállóhely a község keleti szélén helyezkedik el, közúti elérését a 84 126-os számú mellékút biztosítja.
Története
[szerkesztés]A község Pálfa és Martonfa egyesítésével jött létre. Martonfalva első említése 1457-ből származik. A középkorban közép- és kisnemesi birtokosoké, részben a Veszprém vármegyei Somló várához tartozott. Később a Pálfalvay, Csáffordy, Martonfalvay családé. 1549-ben egytelkes nemeseké volt. Pálfalva későn, csak 1467-ben jelentkezik oklevélben, ekkor a Kelédi család tartott hozzá jogot. Később is köznemeseké volt. Az 1549. évi rovásadó-jegyzék szerint Pörös Péter, Demjéndi Sandrin, Páhy Pál és Szecsődy Osvát összesen 8 jobbágyportát, 5 zsellért, 1 pusztatelket, 2 allodiális telket és 3 szolgát birtokolt. A középkori falu a mai belterület pálfai része (Fő utca) alatt lehetett. A belterület déli szélén van az Alsómajor, más néven Martonfa. Ennek közvetlen szomszédságában kerültek elő a falu régészeti nyomai. 1733-ban Bél Mátyás "Vas vármegye leírása" című művének tanúsága szerint már állt Mártonfán felsőbüki Nagy (I.) István "tekintélyes rezidenciája". 1797-ben báró Révay Miklós inszurgens ezredes volt a település földesura, aki 1805-ben grófi címet kapott. 1820 körül a rezidenciát kibővítették és klasszicista stílusban átépítették, minden bizonnyal ekkor készült el a középső rész emeleti szakasza is. A Révay család 1556-ban kapott bárói címet, majd egyes ágait 1723-ban, 1804-ben és 1805-ben grófi rangra emelték. A 19. század második felében ismét a felsőbüki Nagy família tulajdonába került a mártonfai birtok és a kúria, 1925-ben az Egyházashetyén lakó felsőbüki Nagy (IlI.) Sándornak 1200, 1935-ben pedig a kiskorú felsőbüki Nagy (VI.) Pálnak 1176 katasztrális holdas birtoka volt a településen. A mártonfai birtokot Krenner Elek intéző vezette a két világháború között, 1927-ben aranyéremmel tüntették ki a gazdaságot kiváló mezőgazdasági eredményei miatt.[3] 1945 tavaszán a martonfai kastély területén szovjet hadifogoly gyűjtő-tábor működött.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Kiss Sándor (KDNP)[4]
- 1994–1998: Szalai Józsefné (független)[5]
- 1998–2002: Szalai Józsefné (független)[6]
- 2002–2005: Szalai Józsefné (független)[7]
- 2006–2006: Biczó Péter (független)[8]
- 2006–2010: Biczó Péter (független)[9]
- 2010–2014: Biczó Péter (független)[10]
- 2014–2019: Biczó Péter (független)[11]
- 2019–2024: Németh Zoltán (független)[12]
- 2024– : Németh Zoltán (független)[1]
A településen 2006. január 8-án időközi polgármester-választást tartottak,[8] az előző polgármester halála miatt.[13]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 396 | 386 | 373 | 374 | 362 | 361 | 461 | 365 | 367 | 354 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,5%-a magyarnak, 0,3% németnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,9%, református 1,5%, evangélikus 25,3%, felekezet nélküli 2% (11,5% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 0,3% németnek, 0,3% cigánynak, 0,3% lengyelnek, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,3% volt római katolikus, 15,6% evangélikus, 0,8% református, 0,5% egyéb katolikus, 3,6% felekezeten kívüli (36,2% nem válaszolt).[15]
Nevezetességei
[szerkesztés]Nagyboldogasszony római katolikus templom
[szerkesztés]A műemlék templom 1727-ben épült (Jókai utca 13.). Egyhajós, a hajónál keskenyebb, sokszög záródású szentélyének egyik oldalán sekrestye, a másik oldalán oratórium van. Tornya a főhomlokzat előtt áll. Bejárata egyenes záródású, kőkeretes és törtíves szemöldökű, a karzat szintjén egy egyenes záródású, a tetőszinten szellőző, a harangok szintjén félkörív záródású ablakok vannak. A főpárkány egyenes, a sarkoknál követi a lesarkított torony test formáit. A torony gúlasisakkal fedett. A hajó északi oldalán három, a déli oldalán egy kétlépcsős támpillérei, a déli oldalon félkörív záródású ablakokkal tagolt. A torony mellett a karzat feljárata toldalékszerűen megépített. A hajó két csehsüvegboltozattal, a szentély fiókos dongával és fél kupolával fedett. A karzat két pilléren álló, háromnyílásos és boltozott. Barokk berendezéséből a főoltárra helyezett Szent Borbála és Szent Katalin, kétoldalt a Szent István és Szent László-szobrok érdemelnek említést. A templomkülsőt 1968-ban tatarozták.[3]
Révay-kastély
[szerkesztés]
Műemlék épület (Jókai u. 24.). Szabadon álló, középrészén emeletes, mellékszárnyain földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület. Homlokzatai részben átalakítottak, az eredeti nyílásritmust sok helyen megváltoztatták, a nyílászárókat újakra cserélték. Az egyszerű kiképzésű ablakok egykor szalagkeretesek voltak, felső részükön stilizált zárókő húzódott. A főhomlokzat szárnyrészeit átépítették - ezek nagyobb része eredetileg is gazdasági célokra szolgált a középrész földszinti részén 1 eredeti vasrácsos ablak látható, az emeleten 5 régi ablak húzódik. A hátsó homlokzat bal szárnya átalakított, középrésze a földszinten 2+2, az emeleten 4 osztású, a jobb szárnyon is 4 eredeti ablak húzódik. (Az 1980-as években a jobb oldali szárnyrész három ablakának díszes kovácsoltvas kosárrácsa még megvolt, ezek mára eltűntek.) Az oldalhomlokzatok felett magas háromszög-oromzat húzódik, amelyek alsó részén 3, felső részén 1 szalagkeretes ablak (néhol vakablak) látható. Belsejében a kapu mögött egykor az előcsarnok húzódott, ahonnan kovácsoltvas korlátos csigalépcső vezet fel ma is az emeletre. A földszinten fiókos dongaboltozatos, stukkódíszes helyiségek sorakoznak. A kúriát igen magas, meredek nyeregtető fedi. A rezidencia mellett az egykori majorsági épületek - magtár, cselédlakások - ma is állnak. Az államosítás után termelőszövetkezeti kezelésébe került a kúria, amelyben szolgálati lakásokat helyeztek el. A leromlott állapotú épületet napjainkban is lakóházként használják.[3]
Neves szülöttei
[szerkesztés]- Kiss Jenő (1913-2001) magyar-latin szakos gimnáziumi tanár.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ a b c [Kemenespálfa Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2007.]
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ a b Kemenespálfa települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2006. január 8. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2019. október 22. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
- ↑ 2006. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben I. (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2006 (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ Kemenespálfa Helységnévtár
- ↑ Kemenespálfa Helységnévtár
A Celldömölki járás települései | ||
|---|---|---|
 | ||
